A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

SISKA József: Bodrogközi átkelőhelyek

nélkül. 1364-ben a Tarkányi és Eszenyi családok között zajló peres ügyben a leleszi hiteles hely szerzetesei határjárást tartanak Lácán. Az erről készült oklevélben szólnak Dámóc és Láca szántóföldjeit elválasztó Sernye-patak gátjairól, amelyen található a két falut összekötő országút.

47 1416-ban keltezett okmányból tudhatjuk meg, hogy a Ticén Zétény határában található vízimalom gátján járnak át a környékbeli emberek őröltetni és földjeiket megművelni.

48 A Bodrogközből Hegyaljára tartó nagy forgalmú utak 1621-től igazoltan, a Kis- és Nagypatak között emelt hídon vezetnek át. A hivatkozott 17. századi írásos forrás nem jelenti azt, hogy ettől korábban nem volt sohasem ilyen objektum a Bodrogon.

49 A református egyház már említett Javadalmas Könyvében olvashatjuk, hogy Radon egy olyan gáton járnak át a Ticén, amelynek a folyó feletti részén híd van. Ennek lábánál 1629-ben jelölik ki az eklézsia örökös halászó vizét, ahol a lelkipásztor varsát tarthat. 1672-ben a pataki Bodrog-hídhoz, Hotykáról hozott faanyagból, a kispataki főbíró kijavíttatja a Vajdácska felé tartó út megsérült hídját, a Vágott-éren.

50 A 18. századi peres iratokban gyakran megemlítik a Bodrogköz kisebb-nagyobb hídjait. A korabeli adatok közül átfogó jellege miatt az 1784-es felmérés a leghasználhatóbb forrás. Az ekkor készült térképek és a hozzájuk tartozó leírások a Tiszán: Salamonnál, a Bodrogon: Nagypataknál, a Latorcán: Battyánnál, a Karcsán: Pácinnál, Őrösnél, Kisgéresnél, Perbenyiknél, Dobránál, Béíynél, Kistárkánynál, a Ticén: Rad, Szinyér, Zétény, Boly, Lelesz, Bácska, Battyán, Csernyő mellett jeleznek hidakat. A Patakra Kenézlö, Viss, Vajdácska felől jövő országutak is hidakon át vezetnek a Török-, Dedej-, Füzes- és Vágott-ér felett. Hidak rajzát láthatjuk a cigándi Ásott- és a nagytárkányi Asás-ér térképszelvényein. A nagyobb utak forgalmát gyorsítják a Rozvány, Ricse, Senyén, Cséke, Láca, Dámóc, Őrhegy, Sárkány és Körtvélyes-puszta állóvizeire épített hidak.

51 A felsorolt létesítmények anyaga fa, amelynek az az előnye, hogy helyben beszerezhető és könnyen megmunkálható. Hátránya, hogy az időjárás és az áradás viszonylag hamar tönkreteszi a belőle készült építményt. A tájegység szerdahelyi és szentesi kőbányáiból származó trachitból is emeltek hidakat, amelyekből két archaikusnak számító maradt fenn napjainkra, a leleszi és a radi Tice-híd. A 19-20. századi belvízvédelmi, út- és vasútépítési munkálatok során a fahidakat lecserélték és számtalan új átereszt, hidacskát, nagyobb hidat készítettek vasból, később betonból vagy a két anyag kombinációjából. Mivel az ekkor felállított átkelők száma nagy, ezért csak a Bodrogközt határoló folyó hídjainak pontos adatokkal nem mindig behatárolható történetét tudjuk bemutatni. A salamoni Tisza-híd legkorábbi változatát a szakemberek szerint a 18. század második felében készítették el, amely jármos, zsindellyel fedett, oldaldeszkákkal is ellátott, kapus építmény volt. 1911 és 1912 között kőlábazatú, vas falszerkezetű alkotással cserélték fel, de a történelem játéka miatt már 1919-ben tönkretették. A sérülést 1922-re hozták helyre. 1944 késő őszén a körzetében dúló harci események újra megsemmisítették. Az oroszok ideiglenesen helyreállították, de az építményt az 1946-os jeges ár elsodorta. 46 ZO. II. 187-188. 47 ZO. III. 267. 48 ZsO. V. 2246. 49 Balassa l, 1994.75-76. 50 Román J., 1965.95. 51 HT. 1784. 309