A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

PIRINT Andrea: Apró tárgyak Napóleon kultuszának jegyében

APRÓ TÁRGYAK NAPÓLEON KULTUSZÁNAK JEGYÉBEN PIRINT ANDREA Porcelán dísztányérok; a legkülönbözőbb anyagokból készült szelencék; elefántcsontra, porcelánlapra, pergamenre festett miniatűrök - Napóleon témájú ábrázolásokkal. Álló, ülő, lovagló Napóleon-figurák öntöttvasból, porcelánból, spialterből - különböző méretekben, esetleg időmérő szerkezet „tokjaként" is. Képeslap-tenger Napóleon csatáinak ábrázolásával. - S mindezek csak apró tárgyak a Napóleont vagy vele kapcsolatos eseményt megörökítő, a nagyművészeti műfajokba tartozó alkotások (sokszorosított grafikák, festmények) és azok másolatainak szintén gazdag világa mellett. E tárgyak egy „nagy ember" iránt érzett csodálat, tisztelet kifejezői, hordozói, közvetítői. Annak a kultusznak tárgyi emlékei, amely Napóleon első sikerei nyomán kezdett kialakulni, majd növekedett, s nem ért véget a kultikus ember bukásával. Jelen tanulmány a Herman Ottó Múzeum Képző- és Iparművészeti Gyűjteményeibe tartozó tárgycsoportot: négy szelencét és két miniatűrt mutat be, és igyekszik azokat kultúrtörténeti kontextusba helyezni.

1 A bemutatásra kerülő valamennyi műtárgy a néhai dr. Petró Sándor gyűjteményébe tartozik, amelynek jelentős része 1977-ben, majd további darabjai - többek között 183 darabos szelencekollekciója - 1983-ban került a Herman Ottó Múzeum kezelésébe. Napóleon-kultusz Magyarországon Werner Hofmann német művészettörténész könyvében, amely a 19. századi képzőművészetben szerepet játszó eszmékről és motívumokról szól, önálló fejezetben olvashatunk a „rendkívüli tehetségű szellemek" csodálatáról mint a 19. századi gondolkodás egyik domináns eleméről. „A nagy ember csodálatát - melyet a historizmus ébresztett fel - már a felvilágosodás kora az emberiség vallásává kiáltotta ki. A hősök és művészek tisztelete azonban csak a 19. század művészetében nyeri el mitológiáját, szimbolikus típusait és egyezményes ikonográfiáját." Ennek a fajta tiszteletnek egyik útja Hofmann szerint „a lángelme belső »szükségszerűségére« hivatkozik, az emberi nagyság szabályokat romboló jellegére, feltétlen önmegvalósítási kényszerére...", amely „kifürkészhetetlenségén méri fel a nagyságot, és elbűvölten szemléli a zseni magányos, emberektől távoli megközelíthetetlenségét".

2 A rendkívüliség megtestesítője e korban Dante, Prométheusz, Mazeppa mellett Napóleon is, aki Paul Delaroche egyik festményén egy sziklaszirten ülve kitaszított, magányos gondolkodóként töpreng az emberiség nagy 1 E tanulmány megszületését ösztönözte Ács Piroska könyve, amely három hazai közgyűjtemény anyaga alapján tárja fel a szelencék világát, kedvet ébresztve a kisebb gyűjteményekkel dolgozókban is a legszebb, legérdekesebb darabok bemutatására. Lásd Acs P., 1994/a. 2 Hofmann, W., 1987. 120. 207