A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

SÓS István: A boldogkői vár a 17. századi inventáriumok tükrében

A BOLDOGKŐI VÁR A 17. SZÁZADI INVENTÁRIUMOK TÜKRÉBEN SÓS ISTVÁN Jelen tanulmány alapját képező szakdolgozat 1998-ban készült el. Ennek legfontosabb eredményeit kívánom most a szélesebb közönség elé tárni. A dolgozat várra vonatkozó történeti, illetve építéstörténeti eredményeit így nem áll módomban bemutatni. A várak 17. századi állapotának legmegbízhatóbb forrásai az inventáriumok, illetve urbáriumok, összeírások, azaz főleg gazdasági jellegű iratok. Ezek a leltárak a vár, vagy birtok földállományán, a hozzá tartozó objektumokon, gazdasági épületeken, jobbágyokon azok szolgáltatásain kívül, az uradalom központjának számító, vagy annak ekkor még fontos részét képező várat, épületeit és tereit is számba vették. Léteznek csupán száraz, leltárízű összeírások, de van olyan is, amely szinte irodalmi szinten, részletesen tárgyalja a vár vagy kúria teljes belső berendezését, a helyiségek számát, felépítését. Inventáriumok általában elzálogosítás, tulajdonosváltozás, birtokosztály, vagyonelkobzás alkalmával készültek, illetve bármilyen más jogi aktus esetén. A boldogkői várról jelenleg három összeírást ismerek. A legelső 1671-ben,

1 a második 1682-ben

2 keletkezett, ezeket már a vár ásatását 1963-64-ben végző régész, K. Végh Katalin is ismerte. Az utolsó általam ismert inventáriumot az említett forráskiadvány hatodik füzetében erősen kivonatolva adták ki, ez 1685-ben

3 keletkezett. Tanulmányom célja a 17. századi vár ismertetése, bemutatva és részletesen elemezve a vár egykori képét, tereinek funkcióit. Azt, hogy a középkorban még jelentős vár miként működött ebben az időszakban, birtokosai és a kor milyen szerepet szántak neki. Ehhez felhasználtam az általam ismert három fennmaradt inventáriumot, és nagyban támaszkodtam az 1963-1964-ben elvégzett ásatásról megjelent tanulmányra. A várról szerzett ismereteink ma sem egészen teljesek, hiszen a ma már bevett módszernek számító falkutatás mind a mai napig nem történt meg, így az ásatás eredményeit is csak ennek tudatában szabad használnunk. Adott tehát, hogy a munka során, az ásatásról megjelent tanulmány, a levéltári iratok mellett, a vár ma meglévő épületeinek, falainak megfigyelésére, sajátos forrásként való használatára kellett törekednem. A vár történetének elemzésében, az építészeti megoldások, belső terek, berendezések vizsgálatakor csak az utóbbi két - 1682-es és 1685-ös - iratot tudtam használni. Az 1671-ben történt birtokosváltozás idején Szelepcsényi György új tulajdonos megrendelésére keletkezett összeírás, melynek címe „Conscriptio Bonorum Arcis Bodókő". A várról érdemi információt csak elvétve ad, azt is csak gazdasági szempontból, például, ha a várban új építkezést terveznek, vagy ha vermeket és pincéket tárgyal. Fontos megemlíteni, hogy a két, korban utoljára keletkezett inventárium teljesen eltér egymástól, mind 1 Eredeti példányát a boldogkőváraljai római katolikus plébánián őrzik, de fotómásolata megtalálható a miskolci Herman Ottó Múzeum régészeti adattárában. 2 El56. Fasc. 7. Nr.29. 3 El56. Fasc. 79.Nr.18

. 89