A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)
WOLF Mária: 10. századi kerámialeletek Borsodon
kapcsán felmerülhet, hogy nem főzőedények, hanem tárolófazekak lehettek. Ennek azonban ellentmondani látszik az, hogy a többi, kisebb űrtartalmú edénnyel együtt, sőt, a 9. és a 9/a edény esetében egymásba helyezve kerültek elő. Tároló funkciójuk ennek ellenére nem zárható ki. Kétségkívül főzőedény volt a 4. és 5. fazék. Ezekben ugyanis az ételmaradékok tanúsága szerint a ház leégésekor éppen főztek. A 5. edényt színültig kitöltötte egy húsból, zsírból, hagymából, répából, valamint búza és rozs elegyes darájából készült egytálétel (26. kép). A 4. edényben pedig egy mézzel ízesített erdei gyümölcsökből, kökényből, somból, vadalmából, vadkörtéből álló lekvárféleség, liktárium készült. Jelenlegi tudásunk szerint főzőedényeknek tekintjük a többi fazekat is. Ez alól csak a 12. számú kis fazék, más megnevezésben bögre, valamint az ugyancsak kisméretű tál képez kivételt. Ez utóbbiakat az étel-ital felszolgálására használt, úgynevezett asztali edényként tartja számon a kutatás. 12 Az Árpád-kori, közte a 10. századi kerámia kutatásának alapjait Höllrigl József úttörő kezdeményezése után Holl Imre 14 és Parádi Nándor 15 vetette meg. A 10-11. századi edénymüvesség kutatása azonban a közelmúltig egy-egy temető, esetleg egy szűkebb tájegység leleteire, 16 illetőleg két jellegzetes edényfajtánk, a cserépbogrács és a bordás nyakú edény 17 eredetének és elterjedésének vizsgálatára korlátozódott. A kutatásnak új lendületet adott a 10-11. századi sírokból előkerült edények összegyűjtése és elemzése, 18 amelyet újabban a korszak településein lelt kerámialeletek vizsgálata is követ. 19 Új és fontos eredményként könyvelhetjük el egy kora Árpád-kori településünkön feltárt objektumok, és a bennük talált kerámialeletek részletes közzétételét, módszeres elemzését. 20 Ennél is nagyobb előrelépést jelent azonban, hogy egy lelőhely cseréptárgyainak vizsgálata révén sikerült elkülöníteni az adott település különböző korszakaihoz tartozó objektumokat. 21 A borsodi gazdag és rendkívül szerencsés kerámialelet kapcsán először nyílik lehetőségünk arra, hogy egy településről származó, zárt, többségében ép tárgyakból álló leletegyüttest elemezzünk. A vizsgálat eredményei részben összevágnak a korábbi kutatások megállapításával, részben azonban eltérnek azoktól. 12 Takács M., 1997. 208. Magam azonban úgy vélem, hogy a tárgyalt korszakra vonatkozóan az „asztali edény" megnevezés helytelen. Néprajzi adataink ugyanis egyértelműen azt bizonyítják, hogy a magyar nép körében ez a fogalom még a jóval későbbi időkben is ismeretlen volt. Noha az asztal ismerete és használata különösen a rangosabbak háztartásában már a kora Árpád-korban is valószínűsíthető, asztali edények alkalmazása, azaz a tálalás, még a közelmúltban is csak az ünnepi étkezésekre voltjellemző. Vö. K. Csilléry K., 1982. 245, 254, 258.; Eddigi ismereteink szerint az első, valóban asztali edénynek tekinthető darabok, elsősorban korsók, az Árpád-kor végén, a városok emlékanyagában jelentek meg. Vö. Holl /., 1963. 336-340. Éppen ezért azt javaslom, már csak a kerámiatipológia egységesítése érdekében is, hogy a kora Árpád-kor vonatkozásában a félrevezető „asztali edények" gyűjtőnév helyett, használjuk inkább az egyes edénytípusok, bögre, tál, palack stb. nevét. "HöllriglJ., 1930., 1932-33. 14 Holl /., 1956. 15 Parádi N., 1954. A kutatástörténet részletes ismertetése alól felment Takács Miklós széles ívű áttekintése. Vö. Takács M., 1986. 10-22. 16 Kvassay J., 1982. 3-6. Vonatkozó irodalommal. Ezúton is köszönetet mondok Kvassay Juditnak, hogy doktori dolgozatát áttanulmányozhattam. 17 Takács M., 1997. 208-222. vonatkozó irodalommal. 18 Kvassay J., 1982. 19 Takács M., 1996., 1996a; 1997. 20 Lázár S., 1998. 21 Herold H., 2002. Ezúton is köszönetet mondok Herold Hajnalkának, hogy a nyomdában lévő kéziratát áttanulmányozhattam. 54
