A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

CSEH Fruzsina: Feliratos falvédők Harsányban

Szemadám György szerint a giccs kétarcú, mert behatol az autonóm művészet területeire, valamint giccsé változtatja az élő népművészet jó részét is.

17 Úgy gondolom, a feliratos falvédők valóban beletartoznak ebbe a kategóriába. Épp ezért érdekes, hogy miközben a varrott képek bizonyos mértékig megváltoztatják a népművészetet, készítőik mégis a népművészet hagyományos szempontjai szerint értékelik őket. Ez tükröződik a használat és esztétikai megítélés módjában, melyeket fentebb részleteztem: a falvédők beolvadtak a már régóta használt tárgyak rendszerébe, s esztétikai elbírálásuk ugyanazon szempontok szerint zajlott, mint a többi kézimunka esetében. Nem egy kulturális elemnél megfigyelhető, hogy a társadalom felsőbb rétegeiből leszivárogva, az alsóbb osztályok befogadták, s az folklorizálódott, tehát a népművészet része lett. A feliratos falvédőt kezdetben szintén felsőbb társadalmi rétegek igényei hívták életre, majd megjelent a polgári életmódban, s annak nézetrendszerét szállította tovább a szegényebb rétegekhez. Itt azonban nem épült be a népművészetbe, csak kölcsönhatásba lépett vele. Ennek oka talán azokban a társadalmi változásokban rejlik, melyek a 20. század eleji Magyarországot jellemezték: a polgári életmód áhított céllá vált a paraszti családokban, s e célt tükrözték s hozták közelebb a falvédők. Ezért mondanivalójuk már nem alakult át a régi, elavulttá vált paraszti értékrendnek megfelelően. A feliratos falvédők érdekessége és értéke talán épp ebben a tulajdonságukban rejlik. Ahogy a polgári életmód egyre elérhetőbb lett, s kézzelfoghatóan megvalósult, a feliratos falvédők szerepe is megváltozott. Megfigyeléseim szerint az, hogy máig kint maradtak-e a falvédők, nem a ház típusától függ s nem is a tulajdonos életkorától. Több falvédőt találtam a falon kitéve új típusú házban, kevesebbet régi típusúban, s ezek minden esetben díszként funkcionáltak. A tulajdonosok életkora kb. 60-90 éves korra tehető, de nem határozható meg egyértelműen, hogy csak az idősebbek vagy csak a fiatalabbak használják még a falvédőket. Úgy gondolom tehát, hogy a szempontokat, melyek a képek sorsáról döntenek, az egyéni életutakban és emlékekben kell keresni. Az adatközlők ugyanis másként kötődnek ahhoz az átmeneti korszakhoz, melyre a falvédők emlékeztetnek minket. Egyes otthonokban ezek a képek egyfajta - a paraszti és polgári életvitel közti átmenet időszakát idéző nosztalgia részévé váltak (valamint személyes emlékekhez kötődnek), s kint maradtak a falon. Másoknál viszont a paraszti sors és a polgári életforma közti rögös út emlékeztetői a falvédők, ezért már nem jelentek meg az új élettérben. Ahogy a giccsekre általában jellemző, a feliratos falvédők élete rövid volt (mindössze 60-70 év). Jelentőségük abban áll, hogy emlékeztetnek s megismertetnek minket egy igen intenzív átalakulással, kézzelfogható bizonyítékai egy olyan társadalmi változásnak, melynek nyomán évszázados értékrendszerek és életformák tűntek el, és merőben újak születtek. A harsányi falvédők és kiegészítő konyhai textilek adatai, feliratai és mintái 1. Tulajdonos és készítette: Varga Józsefné Lénárt Erzsébet; készítés ideje: 1950-cs évek; már nincs használatban (HOM N 2002.5.1). „Szivemnek lelkemnek az a kívánsága, /Éljek én férjemmel örök boldogságban." Középen férfi és nő áll, kétoldalt egy-egy rózsatő. Kékkel varrott. Szegőlék: kékkel pontozott. 2. Tulajdonos és készítette: Pók Istvánná Balázs Ilona; készítés idejére nem emlékszik; a kutatásig használatban volt, dísz a nyári konyhában (HOM N 2002.4.1). „Ne hagyd el azt, ki téged szívből imád" Középen férfi és nő mellképe, alattuk és a felső sarkokban virágok. Több színnel varrott. Szegőlék: fehér. Szemadám Gy., 1980. 44-46. 464