A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

JÁNOS István: Bacchus és az iskoladráma Hegyalján

angol goliardikus költészet legendás alakjának, Walter Mapes-nak (Map) tulajdonított. A Goliae dialógus inter aquam et vinum címen hagyományozódott szöveg alapján létrejött számtalan latin variáns, parafrázis és fordítás éppen úgy szolgálta az iskolás retorikai oktatás és színjátszás céljait, mint az olvasás vagy a társasági időtöltés gyönyörűségét. Az előbbinek egyik legszebb darabja az az 1793 körül Losoncon, az ottani református iskolában előadott Thetis és Lyaeus című iskoladráma, míg az utóbbiról nem csupán az RMKT 9. kötetében közzétett két 17. századi vers tanúskodik, hanem a rákövetkező kétszáz év költői termésének számos darabja is. így pl. Baróti Szabó Dávid Thétis és Bakhus: avagy A Víz és Bor között támadt Pör c. költeménye ugyancsak a középkori goliárdverset travesztálja, s a téma örökzöld voltát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy hasonló certameneket még a 19. század első felében is műveltek. A dramatikus és epiko-lírai formák iskolai változatai mellett nem kevésbé fontos a műfaj históriájában az a néphagyomány, melyben pl. a farsangi és böjti ételek küzdelme mellett szintén jelen van a Bor és Víz vetélkedésének motívuma, mint ahogy az iskolai színjátszásba is beszivárognak folklorisztikus elemek. Erre nézve igen jó példa az 1765-ben Sátor-Alla-Ujhel mező Városában előadott Bakhus c. pálos iskoladráma, mely egyszerre farsangi bohózat és antik mitológiai paródia, míg a farsangi és böjti ételek vetélkedésére nézve két 17. századi példa is rendelkezésünkre áll: a Bakhusnak vétlen rabsága idejének legjobb korában c. közköltészeti alkotás, valamint Gyöngyösi István szellemes költeménye a Mars és Bacchus egymással való viaskodása. A bor és a víz vetélkedésének magyar nyelvű fordításai és parafrázisai mellett a Goliae dialógus szövegének sok latin variánsa is közkézen forgott. Ezek szövege általában rövidebb az autentikusnak tekintett Wright-féle kiadás textusánál, s ahogy azt Varga Imre meggyőzően dokumentálta, az eredeti 41 helyett általában 30-32 strófát tartalmaznak.

2 Ugyancsak Varga Imre közölte a Thetis és Lyaeus c. iskoladráma 1747-ben Losoncon előadott latin szövegét, amely eddig egyetlen bizonyítékunk volt a latin dialógus előadására.

3 Az általunk felfedezett újabb variáns azonban mintegy nyolc évvel korábbi, 1739. évi előadásról tudósít.

4 A certamen szövege meglepetésszerűen bukkant elő egy dekrétumokat, oklevélmásolatokat, helytartótanácsi leiratokat stb. tartalmazó 18. századi vegyes kolligátumból, az előadásra utaló pontos dátummal: In scenam Anno 1739. bonis amicis oblata. A jó barátok által 1739-ben bemutatott dialógusnak azonban nem ismerjük a helyét, erre nézve sajnos semmiféle utalás nincs a kéziraton. Analógiás alapon azonban megkockáztatható az a hipotézis, hogy ez az előadás mintegy előzménye lehetett az 1747-es bemutatónak, s talán ugyanazon protestáns tanintézményhez kapcsolható, melyben később előadták a magyarított változatot (Losonc, 1793 körül). Ezt látszik erősíteni az a tény is, hogy a certamen szövege - egy-két jelentéktelen szinonima-variánstól illetve tollhibától eltekintve - szinte szó szerint egyezik a Varga Imre által publikált változattal. Éppen úgy 31 strófából áll - s akárcsak a losonci variáns esetében -, a Wrightféle szöveggel szemben mindössze három strófának nincs megfelelője, továbbá strófák a sorrendje is megfelel a losonci előadás strófasorrendjének. Mindenesetre ez az 1739-ben bemutatott előadás pillanatnyilag a legrégebbi dokumentált színrevitele a Bor és a Víz vitájának, melynek cselekménye meglehetősen summásan összefoglalható: az író egy vendégségben magára maradván az italtól félholtan, 2 A dialógus szövegtörténetét összefoglalta Varga Imre: Régi magyar költők tára 9. 715-720. 3 Kiadta Varga /., 1989. 565-572. 4 János /., 2001. 87-95. Fontosabb szakirodalmat 1. ott. 438