A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

HEGYESSY Gábor: Természetrajzi kutatások a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeumban (1992-2002)

tájak nagy faunafeltáró munkái közül eddig csupán az Őrség futrinkáinak kutatásáról jelent meg dr. Szél Győzővel közös írásunk, s ugyancsak vele együtt készül megjelenésre az egész ország futrinkafaunáját jól reprezentáló nagy munkánk, a Mátra Múzeum futóbogár-gyűjteményét bemutató tanulmány. A viszonylag kevés nyomtatásban napvilágot látott futóbogaras cikk ellenére környékünk faunája elég jól kutatott, gazdag. Éppen e miatt a változatosság miatt nem készült el eddig az abaúji és zempléni tájak futrinkafaunáját tárgyaló összefoglaló dolgozat, habár számos kisebb körzet kutatási jelentésének alapját pontosan ezek képezték. 1993-ban, a korábbi évek szakirodalmi és más múzeumi gyűjteményekben való kutakodása során arra a felismerésre jutottunk, hogy környékünk zoológiailag meglehetősen feltáratlan. Egyes közeli kistájak, mint a Bodrogköz, a Taktaköz és a Cserehát fehér foltnak számítanak még a viszonylag ismertebb állatcsoportok tekintetében is. így kezdtük el 1993 kora tavaszán feltérképezni a hazai Bodrogköz keleti részét. Májusban megkeresett a területileg illetékes Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának képviseletében Papp Viktor (ismerték terveinket, hiszen tőlük kaptuk a rovargyűjtéshez szükséges engedélyt), s felkértek, hogy kapcsolódjunk be „A Bodrogköz komplex természeti képe" című kutatási programba. Múzeumi terveinkkel egybevágott a cél, így sikeres terepi munkánk eredményeként jelentős rovar-anyag vált ismertté innen. A határidő rövidsége miatt (6 hónap állt csupán rendelkezésünkre), az általunk begyűjtött állatok meghatározásához szükséges volt több specialista bevonása is. Mindannyian jól jártunk: a Nemzeti Park megkapta a vaskos faj listákat, védettségre javasoltunk több értékes élőhelyet (pl. Long-erdő, Bodrog-holtágak, pácini Mosonnai-erdő, révleányvári erdők stb.). A múzeumunk gyarapodott determinált (tudományos szinten meghatározott) fajok példányaival (mintegy 10 000 darabbal), s a tudományos kutatók is számos ismerettel, adattal lettek gazdagabbak. Sikerült több olyan rovarfaj jelentős populációját is megtalálni, amelyek addig országosan is ritkának számítottak, sőt egy tudományra új holyvafaj, a pirók penészholyva {Ceritaxa alluvialis ÁDÁM, 1994) is előkerült Révleány vár közeléből. 1994-ben mindenféle külső támogatás nélkül folytattuk a Bodrogköz feltérképezését, mert az előző évi rohammunka szerintünk csak a felszín megkapirgálására volt elegendő, az érdekesebb, ritkább fajokkal statisztikailag nem találkozhattunk. Azóta is folynak ezek a vizsgálatok e kistájon, s bár még évtizedekig lehet új és új élőlényeket találni, legalább a fehér foltot megszürkítettük. Hasonlóan kevéssé ismert a Taktaköz, melyet többször is, 1994-ben, 1995-ben, 1998-ban és 2001-ben is kutattunk. Itt és a Tisza mentén több érdekes, az alföldi tájakon ritkának számító állatfajt találtunk. Különösen a szikes jellegű területek (Tarcal, Bekecs, Tiszadob) faunája mutatkozott eltérőnek a zempléni tájakétól. A Zempléni-hegység területére is jártunk gyűjteni, sok múzeumi példány bizonyítja ezt. Igyekeztünk olyan helyekre eljutni, olyan élőhelyeket vizsgálni, ahol korábban a távolabbi vidékről ideérkező kutatók nem jártak. (Itt érdemes megjegyezni, hogy a pesti rovarászok szinte mindig a Nagy-Milic, Füzér vagy a hegység középső részén levő István-kút - Kemence-völgy - Bohó-rét (-- Gyertyán-kúti-rétek) - Telkibánya körben jártak, így a peremi területek jórészt feltáratlanok maradtak.) A Hernád-völgye is szinte kutatatlan volt, 1993-ban, 1995-ben és 1996-ban mi is csak megkezdtük e munkákat. Abaújvár, Gönc, Hernádcéce, Hernádszurdok, Hernádvécse, Hidasnémeti, Vizsoly és Zsujta egyes részeit néztük havi rendszerességgel. Garadna és környéke tájairól Gulyás Attila adott sok érdekes információt, sőt gyűjteményünket is több, addig hiányzó faj példányával gyarapította. 409