A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

VIGA Gyula: A gazdaság, társadalom és kultúra változása a Bodrogköz 18-20. századi műveltségében

gyakorlat, hogy a Bodrogköz a vizsgálatokban a magyar népi kultúra archaikus elemei­nek gyüjtőmedreként, olykor kifejezetten reliktum-területeként jelenik meg. A Bodrogköz adminisztratív központjai, az uradalmak gazdasági centrumai nem elsősorban központképző funkcióik miatt érdekesek számunkra, hanem annak illusztrá­lására, hogy jelenlétük miként befolyásolta a hagyományos műveltség arculatát. A tria­noni határmódosítás egészében átszabta a közigazgatás szerkezetét, s az új szolgabírói székhelyek és a körjegyzőségek székhelyei érezhetően előnyt élveztek a polgárosodás, az urbanizáció folyamatában. Mindez éppen úgy belső ellentétekhez, rivalizáláshoz veze­tett, mint a második világháború után a járási székhelyek kijelölése, az adminisztráció hálózatának kiépítése, az összevont termelőszövetkezeti központok, közös tanácsú közsé­gek központjai, körzetesített iskolák székhelyei, s számos más, lokális centrum kijelölése. A vasút fontos szervezője a gazdasági kapcsolatoknak. A Bodrogköz - különösen annak magyarországi területe - ebben a vonatkozásban sem volt szerencsés helyzetben. A helyi vasútállomás nagyban segíti az értékesítést, abban közvetlen szervező erőként jelenik meg (pl. Perbenyik). Az autóbusz-közlekedés nem volt képes átvenni a vasúttól annak a piacozásban betöltött szerepét. A Felső-Bodrogköz közlekedési érrendszerének középpontjában álló vasút nem egyszerűen közlekedésföldrajzi-gazdasági stratégiai adottság, de a műveltség terjedésének fontos tényezője: a polgárosodás számos össze­függésében a vasúton jár térségünkben. Sajátos adottságként, de a hagyományos paraszti műveltség szempontjából sem el­hanyagolható tényezőként kell számolnunk a földesúr, a kastély jelenlétével (Pacin, Perbenyik). Ennek csupán egyik összetevője a gazdasági-társadalmi kapcsolat, viszony: a Bodrogköz egészségtelen birtokstruktúrájában persze ez sem elhanyagolható tényező. A táj világi és egyházi földesurai, 20. századi nagy bérlői igen sok családnak és számos cselédnek adtak rendszeres - nehéz munkával megszerzett - kenyeret. A kastély a hely­belieknek általában munkát adott, nem kellett elvándorolniuk a szegényeknek, nincstele­neknek a falujukból. Azokban a falvakban azonban, ahol a földesúr - az év hosszabb­rövidebb szakaszában - lakott, a kastély és személyzete, az uraság és családja, a meg­megjelenő vendégek mintaként is hatottak a paraszti társadalomra, s befolyásolták annak kulturális változását, polgárosodását. Miközben a nagybirtok gazdálkodása térségünkben jobbára az olcsó munkaerőn nyugodott, s a parasztok dicséröen emlegetik a földesurat, aki nem veszi el a kenyerüket mezőgazdasági gépek üzembeállításával, az érintkezések más színterén a változások gyorsítójaként formálja a tradicionális paraszti kultúrát a kastély és lakói. A környező parasztfalvak népe azt mondja a földesúri központokról, hogy az ott élők általában „többet láttak" náluk: nem csupán papjukat, tanítójukat meg a jegyzőt, hanem másfajta urakat, városi embereket, s megtapasztalhatták azt, hogy van másfajta illem is. A ruházkodásra, a viselet alakulására a kastélybeliek közvetlenül is hatottak: az ott dolgozó cselédek is elkülönültek öltözetükben a falubeliektől, s minta­ként szolgáltak a többieknek. A fentieken kívül számos külső és belső tényező alakítja a tradicionalitást és a változás/változtatás készségét. Ma még mindezek sem általánosságban, sem a konkrét területen nem kellő mélységben feltártak. Megítélésünk szerint a közösség belső jellem­zőinek, tulajdonságainak vélt vonások is jobbára a külső adottságokra, feltételekre ve­zethetők vissza, legfeljebb nem könnyen ismerjük fel abban a koherens tényezőket. Bizonyos, hogy a vallásnak - mind az egyén számára, mind a hitélet közösségi gyakorlásában -, de az egyházszervezés adminisztratív, területi vonatkozásainak is van szerepe a tradicionalitásban. Falvainkban nem ritka, hogy - különösen a századelőn - két vagy több felekezet egyetlen templomba járt, s rendszeresen látogatták egymás isten­401

Next

/
Oldalképek
Tartalom