A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

TÓTH Arnold: 18-19. századi vőfélyversek egy kisgyőri népi kéziratos gyűjteményben

Komáromy Sándor 1989 A XVIII. századi sárospataki kéziratos versgyűjtemények. Alkalmi szövegek, köszöntők. A miskolci Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXVII. 189— 203. Miskolc Kordos László (id.) 1982 Egy mezőcsáti parasztköltő a 19. században: Uj Péter versesfúzete. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 19. 130-136. Küllős Imola 1982 Vőfélykönyv. In: Ortutay Gyula főszerk.: Magyar Néprajzi Lexikon V. 597. Budapest Stoll Béla 1963 A magyar kéziratos énekeskönyvek és versgyűjtemények bibliográfiája (1542-1840). Budapest 2002 A magyar kéziratos énekeskönyvek és versgyűjtemények bibliográfiája (1542-1840). Második, javított és bővített kiadás. Budapest Szabó T. Attila 1934 Kéziratos énekeskönyveink és verses kézirataink a XVI-XIX. században. Zilah Szabó László 1983 Lakodalmi szövegek, játékok esztétikai kérdései. Novák László-iljváry Zoltán (szerk.): Lakodalom. (Folklór és Etnográfia 9.) 335-360. Debrecen Ujváry Zoltán 1960 Népi kéziratos verseskönyveink. Műveltség és Hagyomány I—

II. 111-146. Debrecen 1980 Népköltészet és irodalom népi kéziratos könyvekben. Népszokás és népköltészet. Válogatott tanulmányok, 425-556. Debrecen Vikár Béla 1905 A „Szűcs Marcsa" balladáról. Ethnographia XVI. 273-290. BRAUTFÜHRERGEDICHTE AUS DEM 18-19. JAHRHUNDERT IN EINER VOLKSTÜMLICHEN HANDSCHRIFTLICHEN SAMMLUNG VON KISGYÖR Die wichtigsten Quellen der Erforschung der sich an der Grenze der Schriftlichkeit und Mündlichkeit befindenden vorübergehenden Folkloreerscheinungen sind die handschriftlichen Sammlungen aus dem 16-19. Jahrhundert. Während sich im 16-18. Jahrhundert ausschließlich gebildete Menschen (Priester, Pfarrer, Kantoren, Lehrer, Schüler) handschriftliche Sammlungen anfertigten, tauchen von der Wende vom 18. Jahrhundert zum 19. Jahrhundert an immer mehr ähnliche Handschriften unter der nicht gebildeten dörflichen Bevölkerung, die aber schon schreiben und lesen konnte, auf. Diese volkstümlichen handschriftlichen Sammlungen können bezüglich ihres Inhaltes verschieden sein: Die gemischten Sammlungen enthalten Liebesgedichte und Lieder, patriotische Gedichte, Brautführergedichte, Hochzeits- und Geburtstagsgrüße, Gedichte von Dichtern; eine andere Art der Handschriften kann die Sammlung eigener Gedichte sein. Eine der frühesten und häufigsten Formen der volkstümlichen handschriftlichen Sammlungen ist das Brautführerbuch. Die hochzeitlichen Reime in Versform tauchen ab Ende des 18. Jahrhunderts in der 376