A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

TÓTH Arnold: 18-19. századi vőfélyversek egy kisgyőri népi kéziratos gyűjteményben

Jó végére hajtja igyekezetünket, 0 rendeli jól el szívünk s életünket. Az Úrnak tanácsa mindörökké megáll, Kit mire választat, ő attól el nem vál, Ha szintén a tenger túlsó partjára száll, De a mindentudó ott is reá talál. Kár hát, hogy némelyek az Úr előtt futnak, Jónással, mert arra csakugyan eljutnak, A mily sorsot ... nékiek mutatnak, Isten után is azt ne is tartsák rútnak. írtam 1843-dikban, Barsi István, 23. Januári D/2. Muzsikásnál vala Édes násznagy uram, a jó embernek mindenütt jó híre Van, akármerre megy, becsület a neve. Mikor vígan oldozik erszénye, Tekint muzsikásra, segíti belőle. Nohát, atyámfiai, akik együtt vagyunk, Látom, mindnyájan vigasságban vagyunk. Segéljük hát ötét, mert szívesen várja, Mind gazember lesz, aki azt sajnálja. D/3. Mikor a menyasszonyt hazaviszik Jó napot kívánok e ház gazdájának, Én követje vagyok e kompániának, magam is bejönnék, ha bebocsátanak, És ha bebocsátnak, szívesen lássanak! Mi vőlegényünknek jövünk mátkájával, Jön a vőlegény is, élete párjával. Jön egy becsületes, szép kompániával, Minden becsülettel, nem pedig lármával. Kérjük e háznépet, hát bébocsássanak, És ha bebocsátnak, szívesen lássanak, Ha lészen mit, ennünk és innunk adjanak, Hogy a mi gégéink el ne száradjanak! D/4. Más