A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

TÓTH Arnold: 18-19. századi vőfélyversek egy kisgyőri népi kéziratos gyűjteményben

Ilyen ám az asszony, ilyeket cselekszik, Hogy férjét mustrálja, még azzal dicsekszik, Gusztusát nem leli, bár férje igyekszik, Új lármával kel fel, estve újjal fekszik. C/12. Ez is lakodalmi vers Jó estét kívánok e kompániának, De sok szép vendégi van ezen gazdának! Magam is bejönnék, ha bebocsátnának, A szűrujjbul tőlem szépet hallanának! 0, be szépen jártam az előbb veletek, Megláttam odakinn beszélgetésetek, Bejöttem megtudni, miben van végetek, Hogy ily szép sereggel rakásra gyűltetek? Elsőben azt vettem, toros ház legyen, De igymond azt láték, minden vígan legyen. Azonban a palack köztetek sort megyén, Kimentem magamat, nem sért meg a szégyen. De már le is ülök, mert jól megfáradtam, Mert a strófa eleit már ma megbujdostam, Eleven szép bunkósbotomat meg... Kantra bocskoromat anyósra felhúztam. A disznóröhögést majd két nap kergettem, Ágyul fekvéseket mind agyon ütöttem, Verebek árnyékát halálra kergettem, Vén fa csikorgását tarisznyára szedtem. Adjon Isten nektek vigasságos napot, Eső ellen pedig igen nagy kalapot, A boroshordóba foghatatlan csapot! Ennyi sok beszédre már lehet egyet innya, Most van a vacsora, elmúlt az uzsonna, Ezt a lakodalmat senki meg ne unja, A muzsikásoknak a sutba kurv' anyja! Boldog, kinek bora és búzája terem, Kinek háza előtt töltve a sok verem, Most a becsületem tudom, hogy felnyerem, Ha kigyelmeteket kínálni meg merem. 361