A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

SISKA József: Bodrogközi átkelőhelyek

A ma már Sárospatakhoz tartozó falu, Bodroghalász déli határában 1912 és 1913 között készült el a vasúti híd. A 138 méter hosszú és 2,7 méter széles vashídon 1980-ban szűnt meg a közlekedés. Azóta funkció nélkül árválkodik a Bodrog felett.

59 A cigándi Tisza-híd átadása után megélénkült a Kisvárdába tartó forgalom. A 37-es főútról Patak belvárosát érintve lehet csak eljutni Cigándra. Környezetvédelmi, műemlékvédelmi okok vezérelték a helyi elöljárókat, amikor felvetették a használaton kívüli vasúti híd átalakítását és a várost elkerülő útnak a megépítését. Az átalakítás tanulmánytervét már 1997-ben elkészítette Szatmári István, de pénzügyi nehézségek miatt a megvalósítása várat magára.

60 A trianoni békediktátum új nyomvonalú utak kiépítését tette szükségessé a tájegységen. A motorizáció lassú fejlődése indokolta, hogy Alsóberecki közelében hidat állítsanak fel a Bodrogon. A megcsonkított Magyarország legnagyobb vasbeton hídját - a folyó többszöri áradása mellett - 1925-26-ban húzták fel. A 90 méter hosszúságú építmény egyik lábazatát a gyakori vízáradat elferdítette, ezért már 1939-ben fel kellett újítani. 1944-ben felrobbantották a németek. 1946-47-ben az épen maradt lábazatra egy vas tartószerkezetü és fa padlózatú, ideiglenesnek szánt felépítményt helyeztek, amely súlykorlátozással 1967-ig szolgálta a közlekedést. Mellette 1965. július 15-én kezdték el építeni a 113,8 méter hosszú, utófeszített pályás, jelenlegi ívhidat. A 11 millió forint költséggel megvalósított objektumot 1967. január 23-án avatták fel. Az 1990-es években felújított híd volt sokáig az ország legnagyobb medernyílású, vasbeton építménye.

61 A Csehszlovákiába került hidak története, hivatalos adatok hiányában meglehetősen hiányosak, de a hozzáférhető források és a visszaemlékezések segítségével sikerült összeállítani. A Szerdahely-Szomotor térségében az idők folyamán több helyen létesített közúti hidak legelső változatát a 18. század végén vagy a 19. század elején építhették. Az 1784-es forrás még nem említi. A Zempléni Levéltárban 1805-ből maradt fenn vámtarifájának összeírása.

62 A hídra lépő gyalogostól fél, lóhátas embertől másfél, lóért, marháért egy, üres szekérbe fogott ökörért, lóért másfél, terhelt szekérbe fogott jószág darabjáért két, juhért, kecskéért, disznóért darabonként negyed krajcárt kértek. Vámmentesek voltak a sószállító szekerek, egy éven aluli lábasjószágok, a nemesek, a közalkalmazottak, a hadsereg tagjai és a közbiztonságra ügyelők. A vámmentesek köre többször változott, amely sok perpatvart okozott a vámszedők és utasok között. Nem ismert, hány alkalommal építették át a fából készült egykori hidat. Az adatközlők szerint a tartós anyagokból emelt hidat az 1910-es években állították fel. 1944-ben a felépítmény megsérült, amelyet 1945-46-ban hoztak helyre. A közelmúltban felújították. A régebbi vasúti híd 1872-ben készült. 1919-ben a csehek, 1944-ben a németek rongálták meg. Az oroszok azonban nagyon gyorsan kijavították, mert itt szállították a nyugat felé nyomuló csapataik számára az utánpótlást. A 19. századi vágányok mellé 1948-49 között újat építettek, amelyet a szovjet gyarmatosítók az ellenség megtévesztése érdekében Barátság Vonalnak neveztek el. Ekkor létesült az új vasúti híd. A régi állaga már annyira leromlott, hogy 2002-03-ban tervezik a megszépítését, 400 millió korona költséggel.

63 59 Halas Gy., 1994. 47. 60 Sajtos Tibor közlése. 61 Tóth i. m. 83-84., Nagy Ernő (Alsóberecki) közlése. 62 ZL. Deputatiok, 1805. 63 Gecse Ferenc (Bodrogszerdahely), Tóth Mihály, Hogya György, Molnár László közlése. 311