A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

SISKA József: Bodrogközi átkelőhelyek

konyhára a két tulajdonosnak. Mivel a korabeli, helyi áriimitációkat nem ismerjük, ezért a 'Sennyey család 1820-as bélyi inventáriumában feljegyzett ingatlanbecslésekkel lehet szemléltetni a révjövedelmek értékét. A nevezett irat szerint Bélyben egy új, háromhelyiséges, vályogfalú, zsindelytetős jobbágyház 40, az uradalmi pálinkafőző összes berendezésével együtt 1200 Ft-ot ér.

36 A révet birtokoló földesurak a szombati bevételüket a vallási felekezetüknek megfelelő egyházi közösség kasszájába fizették be, ahogyan az a malomvámok esetében is kialakult szokásjognak számított. Az Alsó-Zempléni Református Egyházkerület 17. századi Javadalmas Könyvéből két adatunk van erről. 1611-ben és 1652-ben a kenézlői révek tulajdonosai, Bay János és Boy László fele-fele arányban adják a helyi tiszteletesnek a sabbatálét?

1 A révfenntartás költségei között komoly tételt jelentett az átkelés legfőbb eszközének, a hidasnak az elkészíttetése. A 18. század közepéről van egy korai adatunk erről. A 'Sennyeyek 1752-ben megbízottaik útján kötnek munkaszerződést Bereg megyében, Vidon Varga István ácsmesterrel a leány vári rév hidasának legyártására. A 11,2 méter (18 sing) hosszú és 5,6 méter széles, négy darab, hat ökörrel vontatott szekér kényelmes elhelyezésére alkalmas révhajót, 100 Ft kötbérfizetés terhe mellett, 45 Ft készpénz, 10 mázsa rozs, egy pár csizma, egy disznó szalonnája, 1,2 méter (2 sing) vasmag, 0,6 méter (1 sing) acélmag fizetségért vállalja el Varga úr. A járműhöz szükséges fát, vasalásokat, segéderőnként 8-12 embert a tulajdonos biztosítja.

38 Az 1843-ban keltezett megyei összeírásból ismerhetjük meg: Zétény, Lelesz, Battyán, Nagytárkány és Leányvár réveinek viteldíjait. A dokumentum szerint gyalogostól fejenként 1, lovas embertől 3, a szekeret húzó ökrök, lovak darabjáért 3, a szekérért ismét 3, a szállított vagy lábon hajtott juh és disznó darabja után 1 krajcárt kellett fizetni.

39 A zavaros közállapotok jelentősen befolyásolták a révek működését, lévén azok stratégiailag nagyon fontos létesítmények. Egy 1458-ból fennmaradt oklevél szerint Várdai Miklós szabolcsi főispán az egész megye nemességét mozgósította a leányvári rév védelmére, hogy a Bodrogközben portyázó cseh csapatok átkelését megakadályozzák.

40 1673-ban Pethő Zsigmond, zempléni főispán a fellázadt szegénylegények Bodrogközbejutását úgy próbálja feltartóztatni, hogy a tiszai kompokat a tokaji vár alá viteti, a Latorcán és a Bodrogon lévőket pedig a pataki várhoz. Csupán a zempléni és tarkányi révek működését engedélyezi, erős fegyveres védelem alatt.

41 A 19. század utolsó évtizedében, 1890-ben szabályozzák a lassan kialakuló kapitalista viszonyoknak megfelelően a rév- és vámjogot. Az 1890. I. törvénycikk értelmében saját célra a hozzátartozó folyószakaszon bárki engedély nélkül létesíthetett átkelőt, ha az a hajózást, tutajozást és a faúsztatást nem gátolta. A közhasználatú réveket azonban engedélyeztetni kellett a létesítmény tervek egyidejű benyújtása mellett a Kereskedelmi Minisztériumban.

42 A 20. században több esemény is érintette a tájegység révhálózatának alakulását. A tanácsköztársaság idejében bekövetkezett cseh és román megszállás és azt követő hadi események sok kompot tettek használhatatlanná. A világháborút lezáró trianoni béke36 ZL. Deputatiok 1820., Siska J., 1999. 476-477. 37 Dienes D., 2001. 345, 372., Siska /., 1997. 155. 38 ZL. Loc.45. No.166. 39 ZL. lV-1001/p. 42. VigaGy., 1996. 127-133. 40 ZO. X. 10. 41 ZL. IV-1001/p. No. 83. 42 MT. XVI. 207-221. 307