A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)
SISKA József: Bodrogközi átkelőhelyek
fontos tájékozódási pontok. A leleszi szerzetesek középkori okleveleiből rekonstruálni lehet az egész tájegység úthálózatát és az ahhoz szorosan kapcsolódó révek helyét. Az említett dokumentumokból kiderül, hogy a Bodrogközön három jelentősebb forgalmú tranzitút vezetett keresztül. Ezekhez csatlakoztak a helységeket összekötő, a jelenlegiek nyomvonalával nem mindig egyező útvonalak. A kenézlői, leányvári, salamoni Tisza-révek továbbították az Erdély, Kárpátalja, Oroszország felől érkező forgalmat a tájegység belsejébe és onnan tovább a Felvidék, Buda, Lengyelország, Galícia irányában és fordítva. A kenézlői út két ágra szakadva Liszkán és Patakon ment át a Bodrogon. A leányváriról Szerdahely, Zemplén, Zétény, Lelesz, Battyán átkelőhelyein lehetett továbbjutni. Ez az útvonal volt a vasutak kiépítéséig a legforgalmasabb. Nem véletlen, hogy a környékén lévő településeken alakultak a középkorban a vásáros helyek és nagyobb lélekszámú mezővárosok. 5 A felsorolt átkelők és utak már a honfoglalás előtt is közismertek lehettek. Nem mérvadó az, hogy az egyes réveket mikor említik először írásban, de úgy gondolom, mégsem lesz haszontalan a felsorolásuk. Az általam megismert források alapján elsőként II. András 1214-es, a leleszi premontrei prépostság birtokát megerősítő oklevelében esik szó a Latorcán lévő Kachata-révről 6 1248-ban kelt, Liszka határjárását rögzítő oklevélben említik a Bodrogon lévő Fejérkő kikötőt. 1 Tárkány és Salamon határvonalán már 1324-ben üzemelt a közismert Sórév a Tiszán. A kezézlői Kitce-rév vámszedőjének, Domokos literatornak a nevét egy 1368-as irat örökítette meg. 9 Luxemburgi Zsigmond, Mária királynő házastársaként 1387-ben adományozta a leányvári révet a Nagytárkányi és a Várdai családoknak. 10 Ugyancsak Zsigmond által kiadott oklevélben, 1399-ben említik meg a szerdahelyi Bodrog-révet. 1406-ban a Tuzséri család arról panaszkodik Szabolcs megye közgyűlésén, hogy nekik már emberemlékezet óta jó forgalmú révük volt Agárdnál a Tiszán. A közelmúltban a salamoni és a leányvári révet birtokoló családok emberei összefogva szétrontották, így számolva fel konkurenciájukat. 12 1416-ban Szentmária és a szomszédos Kiseszeny határjárásában írnak a leleszi szerzetesek a Latorcán lévő Vzcorévről} Esztrágy pontos helyét nem ismerjük. A Tisza mentén feküdt Ricse és Agárd között. A 15. században elpusztult falu Tisza-révéről egy 1417-ben kelt oklevélben emlékeznek meg. 14 A korabeli átkelők egy-egy erődítmény védelme alatt működtek. Ilyenek a pataki, zempléni, leányvári révek. 1486-ban Mátyás király elrendelte a vámvisszaélések megakadályozása érdekében az összes rév, híd, a hozzájuk vezető töltések összeírását. Sajnos, ennek egyetlen példányát sem ismerjük jelenleg. Nem tudni, hogy a háborús viszonyok miatt sor került-e rá, vagy az anyag tűnt el a kancellária iratainak évszázados hányattatásai során. 15 5 Valter i. m. 26. 6 Codex diplomaticus... (Cd.) VII/5.205. 7 Cd. IV/2.20-22. 8 Anjou-kori Okmánytár (AO.) 11.164. 9 Árpád-kori Új Okmánytár (ÁúO.) 1.73. 10 Zichy Okmánytár (ZO.) IV.324. 11 Zsigmond-kori Oklevéltár (ZsO.) 1.5782. 12 ZsO. 11.4843. 13 ZsO. V. 2180. ,4 CsánkiD., 1890.1.346. 15 Csorba Cs., 1982. 12., Magyar Törvénytár (MT.) I. 435-437. 301
