A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

PIRINT Andrea: Apró tárgyak Napóleon kultuszának jegyében

Ilyen volt például Hans Holbein vagy Francois Boucher. A miniatűrünkön olvasható jelzet alapján Delaroche is e festők körébe tartozna, aki ráadásul saját festményét „ültette át" apró méretbe. Ez a következtetés azonban téves, legalábbis jelen példa ezt nem igazolja. Miniatűrünket nem Delaroche festette. Egy másik kéztől származik, egy kismestertől, aki azzal, hogy Delaroche nevét rászignálta, gyakorlatilag hamisítványt hozott létre. Delaroche festményén Napóleon teljes alakjában jelenik meg. Kedvenc tábornoki egyenruháját viseli, melyet részben katonai köpeny takar. Lábán térdig érő csizma. Napóleon-monogramos tapétával burkolt enteriőrben ül empír stílusú, vörös kárpitos székén. Jobbra vörös drapéria, valamint egy asztalka széle, melyről kardjának markolata „kandikál be" a kompozícióba. A figurától balra a legendás Napóle- 7- ké

P- Porcelánminiatűr on-kalap hozzá méltatlan helyen, a földön Napóleon portréjával hever. Ismeretlen mesterünk az eredeti képnek egy medaillon alakú kivágatát festette meg. De az is előfordulhat, hogy a másolat eredendően a teljes kompozíciót átemelte, melyet utólagos körbevágással alakítottak ovális formára. Akárhogyan is van, képecskénkről - jelen méretében - lemaradtak a lábfejek, a földön heverő kalap, ám mindazokat az elemeket, amelyek Delaroche festményén a kivágaton belül szerepelnek, miniatűrünk is kihagyás nélkül szerepelteti. A miniatűrfestő nagy gondot fordított a kép pontos és aprólékos megrajzolására. Az enteriőr falának mintázatát, a szék kárpitjának motívumait épp olyan görcsös igyekezettel miniatürizálta, mint a figura körvonalait, ruházatának drapériavetését. Ez a precizitás valószínűvé teszi, hogy nem is megrajzolásról, hanem nyomdai eljárásról van szó. A megfestés - ami biztos, hogy manuális munka - már nem ilyen sikeres. Láthatóan nem megfesti, hanem „kifesti" a képet. Szépen adja ugyan vissza a csizmaszáron megcsillanó csúcsfényeket, ám a portré műfajnak épp a legfontosabb részével, a belülről építkező emberi arc megörökítésével nem boldogul. A mester valószínűleg nem is az eredeti kép, hanem annak egy másolata alapján dolgozott. Az öltözék felső részéről nem tudja pontosan, milyen felöltőhöz tartozik, be is festi okkersárgára, s ezzel egy „sohasem volt" öltözetet kreál. Ha ismerte volna az eredeti festményt, ezt a hibát nem követte volna el. Miniatűrök előképéül gyakran szolgáltak nagy művészetből vett alkotások. Van Dyck, Rubens műveit miniatűrfestők számos esetben tették át kis méretre. Például a német Stobwasser-szelencék fedelére gyakorta kerültek - egyéb témák mellett - 16-18. századi itáliai, holland, spanyol, francia és angol mesterek festményeinek kicsinyített másolatai, de grafikai mű is használható volt mintaként. A híres angol festőnek, William Hogarth-nak egy rézkarca szolgált előképül egy Stobwasser-szelence díszítéséhez.

44 Szintén grafikai párhuzama van a Herman Ottó Múzeum másik, Napóleont ábrázoló Bp., Iparművészeti Múzeum Ltsz.: 69.1413. A Stobwasser-szelencékről lésdÁcs P., 1995. 217