A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

PIRINT Andrea: Apró tárgyak Napóleon kultuszának jegyében

fölött ívelő lindenaui híd állt rendelkezésre. 19-én, amikor az ellenség újra támadásba lendült, idő előtt robbantották fel maguk mögött a hidat, feláldozva ezzel a főleg lengyelekből álló hátvédet. Az ellenséges oldalon rekedt katonák - köztük Poniatowski is a folyóba vesztek. Egy ilyen történetet képileg elmondani bizonyára nem volt kis feladat. Nincs benne összecsapás, sem gyilkos fegyver, sem méregpohár. Jól átgondolt utalásokkal kellett a lehető legtöbbet elmondani a tragédia körülményeiről. A kompozíció középpontjában lovával az Elsterbe ugrató herceg alakja foglal helyet. Jobb kezében tartott, leengedett fegyvere jelzi, hogy nem az ellenség ellen megy, hanem visszavonulásra kényszerül. Az előtér jobb alsó sarkában - a sorsát hősiesen felvállaló Poniatowskival ellentétben - egy katona próbál megkapaszkodni a parton; tekintete a példát mutató hercegre irányul. A mély vízben fuldokló figura a lengyel sereg sorsát vetíti előre. A háttérben jobbra lovasok menekülnek; balra az ellenség, az orosz-osztrák-porosz-svéd koalíció katonáinak rendezett, tömött sorai jelzik az erőfölényt. Józef Poniatowskiról, a lengyelek nemzeti hőséről számos festmény és grafika készült. Szelencénk szépen felépített kompozíciójának alapjául talán - egy általunk eddig nem ismert - képzőművészeti alkotás szolgált. A jelenetet kísérő francia nyelvű felirat (MÓRT DE PONIATOWSKI) arra enged következtetni, hogy a szelence franciaországi munka. A lengyel herceg hősiességéről a franciák ma sem feledkeznek meg,

36 s ez a tisztelet még elevenebb lehetett a 19. században, amikor a napóleoni háborúk időszaka közelmúltnak számított. Poniatowski emlékét természetszerűen elsősorban a lengyel nép őrzi szeretettel szívében. A hercegnek és csapatának tragédiájával a lengyel légió utolsó csírája pusztult el. Az előző évi oroszországi hadjárat során vérzett el a franciák oldalán harcoló lengyelek jelentős része, a 100 ezer fős hadsereg. Poniatowski halála a Napóleon égisze alatt Lengyelország függetlenségéért háborúzó lengyel katonák tragédiájának jelképe lett. Hamvait nagy pompával, nemzeti tüntetés keretében helyezték el 1817-ben a Wawel kriptájában, ahol királyok és hadvezérek alusszák örök álmukat. Személyes tragédiáját a magyarság is átérezte. A lengyel-magyar szimpátia jegyében született gróf Teleki László 1833-as naplójegyzete Lipcsében, Poniatowski síremléke előtt: „... kimentem a Gerhardtgartenbe... Legnevezetesebb benne Poniatovsky Józsefnek kettős monumentuma, az egyik nagyobb lengyel felírással. Nincs rajta semmi statua, csak négyszegű kő... Miféle emlék köti magát e helyhez. Szegény Lengyelország, egy pár könnyet megérdemel méltatlan sorsod...".

37 Miniatűrök A 16. század folyamán kialakuló miniatűrfestészet a 18-19. században élte virágkorát. A főleg arcképeket ábrázoló olaj, gouache, akvarell, zománc képecskék készülhettek papírra, pergamenre, fára, fémre, porcelánra, elefántcsontra. E képecskék megjelenhettek karkötőbe, gyűrűbe, órába, bútorba applikálva; felhasználhatták szelencék díszítésére, nyakban hordható vagy kitűzhető medaillonként. De funkcionálhatott önálló képként, sokszor díszes keretbe foglalva - falra akasztva, vitrinbe állítva.

38 36 Párizsban körút viseli Poniatowski nevét. 37 Közli: Hopp L., 1983.71. 38 A miniatürfestészetröl bővebben szóló magyar nyelvű irodalom Sz. Koroknay Éva munkája In: Voit P. (szerk.) 1983. 392-394. 215