A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

DOBROSSY István: Miskolc 19-20. századi városrendezési tervei és megvalósulásuk

A tanácsi közigazgatás és államirányítás ötéves tervidőszakokra tagolt rendszerében a meglévő általános városrendezési tervek felülvizsgálatára (esetleges korrekciójára) is ötévente került sor. Az 1984-től érvényes terv első üteme 1960-196l-ben, második üteme 1966-1968-ban készült el, s 1970-ben hagyták jóvá. (Miskolcon a 20. század második felében így az 1950-1954 közötti első, az 1966-1970 közötti harmadik és az 1981-1985 közötti hatodik ötéves terv időszakában készültek a várost átfogó rendezési tervek.)

70 Az 1979-ben induló ÁRT munkálatoknak voltak fontos tervi előzményei, amelyek megvalósulását lemérhetjük a mai Miskolc külső megjelenésében. így 1978-ban befejezték Diósgyőr rendezési tervét, 1980-ban az LKM és a DIGÉP környék, 1979-ben a Komlóstető, a Győri kapu nyugati része, a Szentpéteri kapu nyugati része, az akkor Tetemvár városrésznek nevezett terület kapott részletes rendezési tervet. A Szeles utca és térsége, valamint a Szentpéteri kapu keleti része 1978-ban készült el a tervasztalon, s még ebben az évben egy 15 éves városi lakásépítési program koncepciója is kialakult. Hejőcsaba, Pereces, Miskolc északkeleti iparterülete, a miskolci vasúti pályaudvar környéke rendezési terve, valamint az Avas-Ruzsin lakóterület beépítési terve 1980-ra lett kész. A tervek között nagyon korainak számít Szirma, hiszen 1964-től „van" részletes rendezési terve. Közel hét évtizedes városrendezési elmaradásra tett pontot 1973-ban a városi temető rendezési tervének elkészülése. Az Avas rendezési, tanulmány- és kiviteli tervei az 1970-es évek második felének termékei: 1975-ben elkészül az Avas keleti részének részletes rendezési terve, 1977-ben az ún. Avas III. ütem kiviteli terve, amelyet 1979-ben az Avas városközpont tanulmányterve követett. Az Avas-Ruzsin, tehát a dombság délnyugati lakóterületére 1980-ban készült beépítési terv. A Szemere utcától keletre, a Szinva és a Népkert közötti rész beépítésére 1977-ben készült el a koncepció. Ezt egy évvel később követte Tapolca részletes rendezési terve (1978). Miskolc tömbökre osztott belvárosának beépítési terve 1975-ben lett készen, de a szűk belváros helyreállítási, rehabilitációs munkálatai az 1980-as évek elején kezdődtek. (A Miskolc környéki „kistérségben", vagy agglomerációban 1973-1981 között összevont rendezési tervet kapott Alsózsolca, Bükkszentkereszt, Felsőzsolca, Mályi, Nyékládháza, Onga, Sajóbábony, Sajóvámos és Szirmabesenyő.) Miskolc 1981-ben készült felülvizsgálati tervkoncepciója már megfogalmazza, érzékelteti azokat a problémákat, amelyek az évtized végére egy struktúra összeomlásához vezettek. (Az azóta eltelt két évtizedben sokszor és sokat hallottunk, olvastunk ezekről az okokról, s arról is, hogy közülük számos, mint megoldandó probléma velejárója az ezredforduló várospolitikájának-városépítésének, végső soron a városkép alakításának.) Ténymegállapítás volt ekkor, hogy a város népessége „instabil", vagyis a népességet felszívó ereje nagy, de megtartó ereje kicsi. „Súlyosbítja ezt, hogy a népesség kicserélődése a kvalifikált munkaerő elvesztését is magában hordozza, az összes vándorlási pozitívumot szinte kizárólag a 8. osztálynál alacsonyabb iskolai végzettségű népesség jelenti. Azaz a népesség kicserélődése a kvalifikációs szint folytonos cserearányromlása mellett megy végbe... A jövő szempontjából nem e kedvezőtlen tendenciák ténye, hanem öngerjesztőjellege veszélyes. A népesség kicserélődése közben a kvalifikációs cserearányromlás azért következhet be, mert a gazdaság nem csak merev és egyoldalú, hanem alacsony hatékonyságú is, így nem tudja megtartani a képzett munkaerőt." Az öngerjesztés lényege pedig az, hogy a kvalifikáció csökkenése a hatékonyság további csökkenésével (is) együtt járt. Már világosan megfogalmazódik, hogy a problémák egyik súlyos összeAz 1954-es tervet nem fogadták el. 194