A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

DOBROSSY István: Miskolc 19-20. századi városrendezési tervei és megvalósulásuk

emberek, ill. családok érkeztek a városba. A házak számának mintegy 700-zal való csökkenése jól mutatja, hogy a város újjáépítése csak lassan haladt előre.) 1890-ben 3213, 1895-ben 4232 házról vannak adatok. Pontosnak kell azonban tekintenünk Nagy Ferenc polgármester 1912. évi beszámolóját, amely 4105 lakóházat dokumentál. (A csökkenő számok mögött azonban érdekes a minőségi változás. 1912-ben pénzügyi válság kezdetét jelzi a városgazdálkodás. Ennek tudják be, hogy míg 1911-ben 344 építkezés zajlott, addig 1912-ben ez a szám csak 249. 1911-ben az épült házak közül 283 db földszintes, 16 db egyemeletes, 3 db két- és 1 db háromemeletes volt. Az 1912-ben kiadott engedélyek alapján 182 db volt a földszintes, 8 db az egy-, 5 db a két-, és szintén 1 db a háromemeletes új ház. Az összes városi lakásszám tehát úgy csökken, hogy mögötte egy minőségi átalakulás zajlik le, húzódik meg.)

27 A lakosság száma a kiegyezéstől egyenletes és folyamatos növekedést mutat, amely egyrészt természetes gyarapodásból táplálkozik (a születettek száma folyamatosan magasabb a halottak számánál), másrészt a betelepülők száma mutat állandóan növekvő ütemet. 1850-ben 16 435 fő, 1857-ben 17 913 fő a lakosság száma. Az 1870-es népszámláláskor emelkedik először 20 000 fő fölé (21 535 személyt írnak össze). 1880-ban, a helyi számbavételkor 24 343 lakost és 808 fő katonát, összesen 25 151 személyt írtak össze. A lakosság és a katonaság létszámának növekedése 1890-ben 30 444+1900, tehát 32 344 fő össznépességet eredményez. (A 19. század utolsó évtizedében elkezdődnek a nagy laktanyaépítések, amelyek a katonaság folyamatos növekedését jelentik egy fél évszázadon keresztül.) 1900-ban 41 075 lakost és 2489 katonát írtak össze, a város lakossága 43 564 fő volt, 1870-hez viszonyítva megduplázódott. Az 1910-es népszámlálás 49 485 polgári lakost és 2 334 katonát talált a városban. Miskolc lakossága először 1910ben lépte túl az ötvenezres lélekszámot (51 819 fő volt). Ilyen városfejlődési ütem ismeretében készül el Gencsi Samu „elméleti" terve, majd 1921-ben Warga László városszabályozási elképzelése, illetve térképe. A két dátum között a lényeges különbség az, hogy 1906-ban Miskolc még harcol a megyétől történő elszakadásért, az önálló törvényhatósági jog elnyeréséért, míg 1921-ben már a trianoni országhatáron belül fogalmazza meg, hogy „Felsőmagyarország székvárosa" kíván lenni. (A másik lényeges különbség, hogy a város határain belül az egyik mü arra keresi a választ, hogy mit kéne tenni, a másik pedig arra, hogy miként, hogyan lehet Miskolcot építészetileg modern várossá fejleszteni.) Gencsi megfogalmazása szerint „Miskolcz város lakossága, melyre nem mondhatni azt, hogy a körülötte fekvő latifundiumok képezték volna létezésének és fejlődésének alapját, ép e pillanatban áll tehát azon feladat előtt, hogy a jelentkező vállalkozási szellem előnyeit a maga részére kiaknázza, mégpedig az által, hogy magából és a körülötte fekvő szép helyekből oly központot teremtsen, melyen a vidéken lakó, valamint a fővárosból, sőt az ország más részéből is, üdülésre és ideiglenes tartózkodásra kívánkozó elemek szívesen megtelepedjenek vagy ideiglenes tartózkodást keressenek."

28 A város imázsát fogalmazza meg a „kiválóság jellegével bíró intézmények" fejezetcím alatt. Legfontosabbnak tartja azt a városképet, amellyel az idegen találkozik, ez pedig a tisztaság, amely az utakat éppúgy kell, hogy jellemezze, mint a vendéglátás intézményeit, vagy a közintézményeket. A következő „látvány" feladat az Avas rendezése. „A kiválóságot az adná meg, hogy az Avas külső képe is visszatükrözné az összeforrott társadalmi életet, mely a pinczézés felújítása által megteremtetik." Mert nem elég az 27

Nagy F., 1913. 15-17,71-74. 28 Gencsi S., 1906.6-7. 181