A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

CSÍKI Tamás: Zemplén vármegye dualizmus kori rajza (Egy 19. század végi szöveg értelmezéséhez)

A szövegről Ballagi maga is jól látta szerepét, a „műfaj", a vállalt feladat és módszer jellegét s veszélyeit, amiről a bevezetőben írt. „E sorok írójának csaknem két évtizeden át volt alkalma Zemplén vármegye közgazdasági és kulturális életjelenségeit figyelemmel kísérni; bejárta annak minden zugát; megbízható élő kútforrások tájékoztatása alapján azokkal a vidékekkel is közelebbről megismerkedett, melyeknek viszonyaiba csak mint turista futólag pillanthatott be; a Hegyalja egy kies pontján él ma is s állandó összeköttetésben van a megye közgazdasági és közművelődési fejlődésének tényezőivel. Éppen ezért mert vállalkozni Akadémiánk nemzetgazdasági bizottságának felhívása folytán arra, hogy az ország színe előtt bemutassa vármegyéjét jelen állapotában, folytonosan utalva egyszersmind az erőforrásokra, melyek a szebb jövendő alapját képezik. "

13 Ám mindehhez rögtön hozzáteszi: „ Valamely vármegye közgazdasági és közművelődési állapotának közvetlen tapasztalatok alapján való megírása nemcsak azért nehéz, mert a tömérdek változatban jelentkező viszonyok beható ismeretét föltételezi, hanem még inkább azért, mert ha minden egyes tényt vagy intézményt a legalaposabban megfigyelünk is, ítéletünk szigorú tárgyilagosságában magunk sem bízhatunk. Mennél szorosabb kötelékek fűznek valakit a vármegyéhez: észlelései, kritikája annál kevésbé lehetnek megóvva az elfogultságtól. Vérmérsékletéhez képest vagy szebbnek lát mindent, mint amilyen tényleg, vagy rossznak, helytelennek találja a jót is, mert szeretné, hogy még jobb legyen. "

14 Ezért Ballagi megjelöli a szubjektivitásra ingerlő személyes megfigyelések veszélyeinek elkerülési módját: „A temperamentum szülte túlzások, szerintem, csak akként ellensúlyozhatok, ha a közvetlen megfigyelés eredményeit a statisztika tűzpróbája alá vetjük, vagy megfordítva, ha a statisztikai adatokból vonjuk le következtetéseinket, melyeknek helyességét észleleteink megerősítik. "

15 Ugyanakkor a szerző nemcsak a népszámlálások, a mezőgazdasági és foglalkozási összeírások, helyi adatfelvételek számszerűsíthető értékeit használja fel, hanem a levéltári forrásokból, a korabeli sajtóból származó, a közvetlen tapasztalaton túli információkat is. A 19. század végén a kutatásokban és publikációkban a különböző adatok egyoldalú, sokszor összefüggéseiből kiragadott és értelmezés nélküli feltárása, illetve közlése vált meghatározóvá, miközben ezek az adatok a történeti „tényekkel" azonosultak. Ettől Ballagi sem függetleníthette magát, ugyanakkor másik szempontja: a személyes tapasztalatokra épülő leírások biztosíthatták a narráció folyamatosságát, a szövegszerüséget (részben az adatok közötti összefüggések feltárását), sőt a megjelenítőerőt, valamint a szubjektum érvényesülését (pl. az egyes jelenségek kritizálását vagy a közvetett politikai állásfoglalást) is. Tehát a közvetlen empíriának többféle: tartalmi és formai funkciója van, míg a különböző adatok rendszeres közlése - miként idéztük - a szubjektivitás, az egyéniség túlzott érvényesülését akadályozta meg. * A szövegrészeket a mai helyesírás szerint közöljük. 13 Ballagi G., 1893.4. 14 Uo. 3. 15 Uo. 134