A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)
CSÍKI Tamás: Zemplén vármegye dualizmus kori rajza (Egy 19. század végi szöveg értelmezéséhez)
karára iratkozott. Egy év után azonban hazatér, s tanulmányait Pesten fejezi be. Itthoni tanárai közül az Árpád-kori okmánytárat szerkesztő s mezőgazdasági és bányászati munkáival a gazdaságtörténet felé tájékozódó Wenzel Gusztáv, valamint a német történeti nemzetgazdaságtan képviselője, Kautz Gyula állt hozzá a legközelebb. De a statisztikus Kőnek Sándor óráit is látogatta, aki részese volt a hagyományos leíró (honismereti) statisztika megújításának. Egyetemi tanulmányai, illetve rövid pesti joggyakorlat után, 1875-ben került a sárospataki református jogakadémiára. Az évtized közepén ugyanis, az egyetemek és főiskolák tanulmányi rendjét szabályozó kormányrendelet nyomán, Patakon három új jogi tanszéket indítottak. Ballagit a politikai tudományok tanszékére hívták meg, ahol nemzetgazdaság és pénzügytant, valamint jog- és államtudományokat is oktatnia kellett. 4 A fiatal tudós, a „világlátott, modern irányú nagyvárosi ifjú" e hírneves, ám a 19. század második felében csak lassan polgárosodó települést - miként öccse - minden bizonnyal kiindulásnak tekintette tudományos pályáján. Ezt igazolja, hogy egyik kezdeményezője volt annak a mozgalomnak, amely a jogakadémiát Miskolcra kívánta áthelyezni, majd az 1880-as, '90-es években is felmerült a debreceni főiskolai, illetve a pesti egyetemi katedra elnyerésének lehetősége. E tervek azonban nem valósultak meg, Gézát családja és egzisztenciája Patakhoz kötötte, és idővel maga is hozzászokott a nyugodtabb, ám „nehézkesebb vidéki tempóhoz." így öccsével ellentétben mindvégig Zemplénben maradt, sőt az oktatással is felhagyott, amikor 1901-ben a Szabadelvű Párt jelöltjeként országgyűlési képviselővé választották. Témánk szempontjából Ballagi publicisztikai tevékenységére kell még utalnunk. 18 éves korától írta első, jórészt egyházpolitikai és tanügyi cikkeit, melyek az apja által szerkesztett, az 1859-es Protestáns Pátenssel szemben erélyesen fellépő Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban, valamint a Protestáns Tudományos Szemlében és a Protestáns Naptárban jelentek meg. Emellett -jogakadémiai tanárrá választásáig - e lapok segédszerkesztője volt, ám további írásaival, a kiadványok vidéki népszerűsítésével vagy a Sárospataki Füzetek szerkesztésének felmerülő lehetőségével továbbra sem szakadt el a publicisztikától. Ballagit, mint az 1850-es évek elején született történetírót, az előző, még jórészt autodidakta s a következő, már a korszerűsödő egyetemi szakképzésben részesülő nemzedék között sajátos átmenetiség jellemezte. A szülői házból a modern kutatás, a tudományos pálya presztízsét (és a társadalmi emelkedéshez is szükséges követését) hozta magával, ugyanakkor még jogot végzett, s generációja több tagjához hasonlóan, publicistából vált történetíróvá. Emellett a családból a protestáns-függetlenségi hagyományokat örökölte (1857ben, a császár látogatásakor állítólag nem akarta felvenni a fekete szíjjal átkötött sárga ruhát 7 ), amit Sárospatak „szelleme" is mélyíthetett. Ez azonban nem vált radikális történetírói programmá és gyakorlattá. Ebben egyfelől képzésének sajátosságai játszhattak 3 Uo. 247. 4 Uo. 248. 5 Waktor i. m. 68, 83, 84-85. Ezt az „igénytelen kálvinista professzor" - miként magát jellemezte - úgy indokolta meg, hogy „összeköttetéseinél fogva talán módja lett volna szintén a szerencsevadászok közé fölcsapni, de azt a függetlenséget, azt a szabadságot, mely szárnyait nem köté meg, s mely ma már Magyarországon jóformán csakis a protestáns iskolák és intézmények üde légkörében élvezhető, nem cseréli föl az esetleg kínálkozó nagyobb dicsőséggel." Ballagi G., 1895. 69. 6 Szánthó i. m. 245^*6, 252-53, Waktor i. m. 83. 7 Szánthó i. m. 244. 132
