A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

SÓS István: A boldogkői vár a 17. századi inventáriumok tükrében

még utalásszerűén sem maradt meg semmi. A doboló nevű helyiség is a közelben lehetett valahol, feltehetőleg kiemelt, magas helyen. Ezután már csak a váron kívül lévő többágú pincék leírása következik, melyekben raktározott termékeket nem említ, csupán azok nagyságát, ágaik számát. Ezeket a fejezet elején már megemlítettem. Összegzés A vár használatának utolsó évszázada a hagyományos várfunkciókban (birtokközpont, stratégiai feladatok, reprezentáció) bekövetkezett lassú változás időszaka volt. A középkor utolsó századaiban kialakult szokások, a várlakók életkörülményei, feladatai a 16-17. századi történelmi háttérben egyrészt archaizálódtak, másrészt sajátos, egyedi jellegeket öltöttek. A korból fennmaradt iratok egy igen érdekes, rendkívül összetett és a 17. század végére már-már szomorú képet festenek a középkorban épült váraink többségéről, így Boldogkőről is. A vár életének vizsgálatakor három fontos kérdést kell megválaszolnunk: 1. Milyen stratégiai feladatokat látott el a vár és hogyan? 2. Lakták-e tereit, ha igen, mikor és kik? 3. A birtokok irányításával betöltött szerepe változott-e a korszakban és hogyan? Elmondható, hogy szinte minden téren változó tendenciákat találunk. Az 1520-as évektől, fekvésétől fogva a katonai események szemtanúja volt, elsősorban a korban még mindig, sőt újra fontos útvonal (Tokaj-Szerencs-Gönc) ellenőrzése miatt. A birtokló vagy bitorló urak és pártok gyorsan váltogatták egymást, hadi eseményekben sem volt hiány. A várban birtokosaik helyett azok katonái laktak, minden bizonnyal szép számmal. Ha a csatazaj el is ült, nem biztos, hogy ez a szerepe megszűnt volna. Hadi muníció raktározására, a katonák elszállásolására éppen az úthoz való közelsége és jó megközelíthetősége miatt sokat használhatták. Maga a vár nem tartozott a két évszázad alatt a végvárvonalhoz, de ilyen típusú feladat elvégzésére sem igazán lett volna alkalmas. Hadi jellegű építményei nem állhattak volna ellent egy erősebb ostromnak. A 16. században elkezdett várerődítési munkálatok nem érintették Boldogkőt. A vár épületei a 17. század végi inventáriumok szerint már alig voltak alkalmasak a tartós ottlakásra. A 16. század folyamán azonban többi a más „sziklavárhoz" hasonlóan megindulhatott az a folyamat, hogy az éppen ott birtokos földesúr a vár alatt, ahhoz közel egy kényelmes, nem feltétlenül fényűző lakóhelyet, kúriát épített magának. A Boldogkő alatti kúriáról, ha pontosan elhelyezni nem is tudjuk, van adatunk.

40 A 17. században ezután ez a kúria más funkciókkal is gazdagodhatott. A vár reprezentatív használatára, a földesúr ott-tartózkodásáról, a 17. század elejéről két adatunk van; mindkettő Palochay Annához kapcsolható. 1618-ban Lónyai Kendi Istvánnal kötött házasságot, melyet „in arcé Boldogkeő" tartott. ' Nem sokkal később, 1629-ben innen keltezi egy levelét, ami szintén fontos adat.

42 A várhoz és a vidékhez való kötődéséhez, és talán a huzamosabb ideig való itt-tartózkodásához szolgáltat adatot az 167l-es inventárium szövege, melyben leírják, hogy Palochay Annát a Szent Iván-hegyen épült kis kápolnában temették el. 4 Ennek helye nem ismert. Az inventáriumok csak egy „rádi kúriát" említenek. Közvetlenül a vár alatt, valamint egy fából épült majorházat; ezeket is csak az 1671-es inventárium 41 MOL. Lónyay család levéltára, csomószám 25. 167. 42

E148, Fasc. 1064. Nr.ll. 110