A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

SÓS István: A boldogkői vár a 17. századi inventáriumok tükrében

kívül a déli bástya előtti terület megközelítése más irányban történt, mint ma, a déli bástya földszintjén keresztül. Az állítás igazolásához több bizonyítékra van szükség. Az első az alsó, nyugati várudvaron feltárt cölöplyuksor. Ez két sorban, észak-dél irányban húzódik a nyugati fal előtt, a kaputoronytól egészen a déli bástyáig, egy helyen megszakítva. Valószínűleg a különböző méretű lyukak faszerkezetű építmények nyomait jelentik. Az építmények korabeli funkciójára semmi nem utal, a cölöplyukakon kívül más falmaradvány, alapozás nem maradt. Támpontul egyedül az szolgálhat, hogy az itt említett istállóról megjegyzik, hogy a „Négy Szegü" bástya alatt állt. Ha ott volt az istálló, akkor tényleg a torony árnyékában állt. Az is igaz, hogy egy tizenkét lovat befogadó istálló máshol, például a mai értelemben vett felső vár előtt nem is fért volna el. Az istállót azonban még az alsó várudvaron is elég nehéz elképzelni, a szűkös terepviszonyok miatt. Ezt a tizenkét lóra való istállót K. Végh Katalin a négyzetes torony mellé épült téglapilléres helyiségbe helyezi,

2 nyilvánvalóan tévesen. A börtön mai tudásunk szerint a déli toronytól keletre fekvő részen van, a nyugati falszoros pedig attól északra és alacsonyabb terepen. A nyugati falszorosból ma egy sziklába vágott lépcsősor vezet - egy minden bizonnyal 19. századi - boltív alatt a déli bástya előtti területre. Azonban a déli bástya északi falának alján, ahol ma két lőrés nyílik jól láthatóan, később elfalazott ajtó lehetett. Elé a várudvarról ugyancsak sziklába vágott cölöplyuksor vezet, esetleg egykori lépcső nyoma. Ezek alapján az feltételezhető, hogy az inventáriumok készülésekor még ezen az elfalazott ajtón át járhattak a felső várba, a mai útvonaltól eltérően; a mai útvonalat valószínűleg a 19. századi átépítés idején alakíthatták ki. A terek elhelyezkedését a következőképpen képzelem el. A kapu után, talán rögtön jobb kéz felől állt egy kamra. Ennek mérete nem ismert, de akár fából is lehetett, cölöplyukakba állított gerendafallal. E mellett állt a tizenkét lóra való istálló, a négyzetes bástya alatt. Az épület kőből épült az irat szerint, viszont alapozás ennek feltételezett helyén nem ismert. Az sem biztos, hogy a nyugati fal mellett állt, mert a mai feljáró mellett gerendafészkek látszanak, amik akár az istálló födémjét is tarthatták, tehát akár a falszoros keleti oldalán is állhatott, bár erre az extrém terepviszonyokból nehéz következtetni.

27 Az istálló mellett állt egy bolt, amellett egy kamra, majd az erős sötét tömlöc. Itt kellene említeni egy kaput, amin át a déli bástya földszintjére lehetett jutni. Az egykori ajtó létét már K. Végh Katalin is felismerte, de következtetést nem vont le belőle.

28 Az elfalazás anyaga tégla, illetve kő. Ez az ajtó vezetett abba a boltozott helyiségbe, melyben a vármegye ládáit tartották. Ha nem itt volt ez a helyiség, akkor a déli bástya északi oldalán állhatott. Ez ma már nem létezik, viszont boltozatának indítása látszik a bástya északi falában. A mellette lévő kamra lehetett így maga a bástya földszintje, vagy az előző gondolatmenetet követve az a kis tér, ahonnan ma a bástya földszintjét meg lehet közelíteni. Az ez után következő helyiségeket ma már szinte lehetetlen beazonosítani. A terület annyira lepusztult, hogy térelválasztó falak csak egy helyiség körül maradtak fenn. Másrészt az 1964-ben itt elvégzett ásatás eredményeit ezekre a területekre nézve nem közli a kutató. A déli bástyától keletre eső terület, illetve az öregtoronytól délre eső területen az ásatásról szóló tanulmány csak három főbb objektumot különít el. Egyik az 26 K. Végh lm. 150. 27

A mai feljáró a 19. századi téglaboltív alá vezet, tehát az itt látható lépcsőfokok faragásai ekkor is készülhettek. 28 A:. Végh lm. 132. 101