A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

WOLF Mária: Északkelet-Magyarország ispáni várai

fenti gondolatokat ébresztette bennem. Sajnálatos, hogy Bóna István nem értette meg ezt a rekonstrukciót és így hevesen hangoztatott véleményével nyitott kapukat döngetett.

31 Még két további, nem annyira régészeti, mint inkább történeti kérdésről szeretnék szólni. Györffy Gy. véleménye szerint az ispáni várak közül több egy-egy nemzetségfő központjaként már a 10. században felépült. A borsodi földvár ásatása során azonban kitűnt, hogy bár a 10. században lakott volt a terület, ez nem vár, hanem nyíltszíni település volt. Kétségtelen tehát, hogy a 11. században épült ispáni várnak ezen a helyen egy 10. századi előkelő központja volt az előzménye. A két központ azonban csak helyileg azonos, közöttük nem találtunk összefüggést. Hasonló helyzetet nemcsak itt, hanem számos más várban, például Győrben, Sopronban,

32 Kolozsváron,

33 Biharban, Szabolcsban

34 is megfigyeltek. Az sem kizárt, hogy Abaújváron a 11. század elején már fennállt településnek 10. századi részlete is volt. Tartozunk tehát annyival Györffy Gy. emlékének, hogy megállapítsuk: bizonyos szempontból igaza volt, az ispáni várak közül többnek egyegy 10. századi központ volt az előzménye, még ha ezek nem is várként épültek fel. A másik, ugyancsak Györffy elméletére visszavezethető kérdéskör az ispáni várak elavulásának ideje. Bár az elmúlt harminc évben sok bírálat érte Györffy teóriáját, abban mindenki egyetértett, hogy az ispáni várak a tatárjáráskor elveszítették jelentőségüket, korszerűtlenségüket éppen ez bizonyította be. Legutóbb Bóna István azt a nézetét fejtette ki, hogy csak azok a várak élték túl a mongol inváziót, amelyeknek sáncát kőfallal erősítették és magasították meg.

35 Szerinte nem kétséges, hogy Abaújvár vára is ennek következtében tudott ellenállni a tatárok ostromának.

36 Csakhogy semmiféle konkrét adatunk nincs, amely azt bizonyítja, hogy a tatárok valóban megostromolták Abaújvárat. A vár neve abban az 1242. február 2-án kelt levélben szerepel, amelyet a magyar előkelők a pápához intéztek.

37 Ebben felsorolják azokat a magyarországi várakat, amelyek a tatárokkal szembeni ellentámadásnak kiindulópontjai lehetnek. A Dunán innen mindössze 7 várat említenek név szerint, ezek között szerepel Abaújvár is. A levélből tehát valóban az tűnik ki, hogy Abaújvár ebben az időben Északkelet-Magyarország legerősebb vára volt, nem bizonyos azonban, hogy valóban meg is ostromolták. Ráadásul a sánc tetején álló kőfal építési idejére semmiféle datáló értékű lelet nem került elő.

38 Éppen Györffy elméletére alapozva csak feltételezték, hogy a 13. század közepén keletkezhetett. A kőfal keletkezési idejével kapcsolatban azonban elképzelhető egy 14. század végi, 15. század elejei időpont. Abaújvárat ugyanis 1394-ben szerezte meg a Perényi család,

39 amely 1399-ben várépítési engedélyt nyer ezen a helyen.

40 Az engedélyt a király 1405-ben megismételte.

41 Könnyen lehetséges, hogy ekkor keletkezett a kőfal. Nem bizonyos tehát, hogy az ispáni várak korszerűsége a sáncokra emelt kőfalaktól függött. 31 Bóna /., 1998.23-24. n

TomkaP., 1987. 153. 33 BenkőE., 1994.363-364. 34 Bóna I. véleménye szerint csak e két utóbbi várban utalnak a leletek a 10. századi előzményekre. Vö. Bóna I., 1998. 42. Ide sorolja még a sályi „Örsúr komplexumot" is, noha ezt nem tekinthetjük ispáni várnak. 35 Bóna I., 1998. 39., 42. 36 Bóna I., 1998.39. 37 Tatárjárás emlékezete. Szerk.: Katona T., Bp. 1981. 311-313. 38 Gádor J. -Nováki Gy., 1980. 74. 39 Anjou-kori okmánytár. Codex Diplomaticus Hungaricus Andagavensis. Szerk.: Nagy I.-Tasnádi NagyGy., I-VII. Bp. 1878-1920.

1. 3403 40 Zsigmondkori oklevéltár. Összeállította: Mályus E., Bp. 1951-58.

1. 6111. 41 Csánki D., : Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában I—III., V. Bp. 1890-1913.

1. 197. 193