A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)
RINGER Árpád – MESTER Zsolt: A Szeleta-barlang 1999-2000. évi régészeti revíziójának eredményei
A Szeleta-barlangfő- és kísérőiparainak megítélése 1911 és 1983 között Mint fentebb már erről szó esett, 1911 és 1953 között Solutréen néven volt ismert a barlang először felismert és meghatározott főipara. Ennek vezéreszközeinek a lekerekített és csúcsos végű babérlevélhegyeket tartották. 4 Jóval később, az 1960-as években, amikor az ipar elnevezését Szeletienre cserélték, a babérlevélhegyek egy részét levélkaparónak, kaparókésnek, illetve késnek határozták át. 5 Annak a lehetősége, hogy a barlang kitöltésében más „régészeti főipar" emlékei is előfordulhatnak, igazán csak az Aurignacien kultúra jellegzetes csonthegyeinek előkerülése után fogalmazódott meg. Az első hasított alapú csonthegynek tekintett fossile directeur 1928-ban került elő a fő- és oldalág találkozásában Hillebrand, Saád és Clarké ásatásán. Ugyanitt bukkantak rá azután a második darabra is 1947-ben, amikor Saád és Nemeskéri vezetett feltárást az 1928-as munkálatok helyszínén. E csonthegyekkel szemben az aurignacien típusú kőeszközöket továbbra is a Solutréen, majd a Szeletien kísérőiparához sorolták. Az Aurignacien kultúra szeleta-barlangi önálló településéről Vértes L. beszélt először következetesen, azután, hogy az 1940-es évek második felében ásatásokat végzett a szilvásváradi Istállóskői-barlangban. 6 Itt az alsó, Aurignacien I. és a felső, Aurignacien II. kultúrrétegből előkerült egy-egy szeletai kovanyersanyagú és típusú kőeszköz a Szeleta korai és fejlett szintjével való korszinkront bizonyította. Szerinte az Aurignacien kultúra népe a szeletaiak távollétében megtelepedett a barlangban. A hasított, Aurignacien I. típusú csonthegyek ismétlődő előfordulása egy ilyen település emlékeként értelmezhető a Szeletában. 7 A barlang moustérien típusú kőszerszámait már úttörő kutatóink is megkülönböztették és jelentőségüket különösen a korai szintben hangsúlyozták. 8 Önálló moustérien jelenlétét azonban csak a - Kadic által még kulturálisan meghatározhatatlannak tekintett - 2. rétegből valószínűsítették. 9 Azt sem zárták ki, hogy az innen előkerült leletek a Bükki-Szeletien közvetlen előzményéhez tartozhatnak. Erről Vértes 10 a következőket írja: „... valószínű, de kellőképpen még nem bizonyított, hogy a Szeleta XVI-XVII. szintjében, kontakt kapcsolatban a korai szeletaival, közelebbről meg nem határozható moustiéri kultúra van." A moustérien elemeket a 3. rétegtől felfelé a Solutréen majd Szeletien kísérőiparához tartozónak tekintették, éppúgy, mint a 4-5. és 6. rétegből leírt felső-paleolit gravettien típusokat is." Összefoglalva a fentieket: A Szeleta-barlang 1911 és 1983 közötti kutatástörténeti szakaszában a Kadic-féle 3. és 6. rétegből, illetve a 4. és 5. átmeneti rétegből leírt Protoés Hochsolutréen, illetve Korai- és Fejlett-Szeletai kísérőiparához soroltak minden nem levéleszközös típust, a hasított alapú csonthegyek és egy csontár kivételével. Ez utóbbiakat az Aurignacien kultúra emlékeiként különítették el. Igazából azonban nem tisztázták, hogy milyen kapcsolat van e csonteszközök és a barlang aurignacien jellegű kőszerszámai között. 4 Kadic 0., 1915a. 5 Vö. Vértes L., 1965. 6 Vértes L., 1965. 7 Vértes L., 1965. 8 Kadic O., 1934; Hillebrand J., 1935. 9 Vértes L., 1965; Gábori M, 1964. 10 Vértes L., 1965: 124 11 Kadic O., 1934; Hillebrand J., 1935; Gábori M, 1964; Vértes L., 1965. 8
