A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

CSENGERI Piroska: Adatok a bükki kultúra kerámiaművességének ismeretéhez. A felsővadász-várdombi település leletanyaga

lelógó, vagy lapos fogóbütyköket, illetve apró, félgömb alakú vagy kisméretű, hosszúkás, ferde bütyköket, lejjebb az edény testén pedig az előzőek közein - általában szimmetrikusan - újabb fogóbütyköket helyeztek el. Előfordulnak plasztikus lécdíszes darabok, és alkalmazták a peremek benyomkodását is. lb. Az előzőhöz hasonlóan szintén gyakoriak a széles szájú, hosszúkás gömbtestű fazekak, amelyek a bomba formájúaknái nagyobb méretűek, vastagabb falúak (III. t. 4). Peremük megvastagodó és lekerekített, vagy egyenesen levágott. Ennél a típusnál ugyanúgy jellemző a perem alatti lyuksor, és a különböző bütyökdíszek - a fentebb leírtak szerint (XII. t. 10, 12). Előfordul a perem benyomkodása is. A formából egyetlen kiegészíthető edényt ismerünk (III. t. 4, Szá: 28 cm, M: 33 cm, Fá: 13 cm), melynek pereme alatt 1 cm-re 0,6-0,7 cm átmérőjű lyukakból álló sor fut körbe. Az edények átlagos szájátmérője 25 cm-nél több lehetett. 2. A második leggyakoribb házikerámia-forma a tál, kiegészíthető darabbal azonban a felsővadászi leletanyagból nem rendelkezünk. Az egyetlen félgömbös testű, fekete, fényezett felületű, díszítetlen tál anyaga miatt a finomkerámiák közé sorolható (1. fentebb). A töredékek között félgöm balakú (Szá> 30 cm); gömbszelet alakú (XIII. t. 1-3, Szá: 20-30 cm), kónikus tálak (XIII. t. 4, egy eset, a Szá> 40 cm), valamint egy kisméretű, lapos tál darabjait találtuk (VIII. t. 10). A tálak pereme lekerekített, egyenesen levágott, vagy elvékonyodó, előfordul a perem benyomkodása és az ez alatti lyuksor. Jellemzőek továbbá a közvetlenül a perem alatt, illetve az edénytesten elhelyezett lapos bütykök. 3. A hengeres vagy kissé tölcséres nyakú, kihúzott, vagy enyhén ereszkedő vállú gömbhasú edényformát (amfora) a házi kerámiák körében szintén megtaláljuk (II. t. 4). A kiegészíthető darabok 25 cm-nél nagyobb magasságra utalnak a típus esetében, a jobb állapotban megmaradt töredékeknél megállapítható peremátmérő pedig 7-13 cm között mozog. A falvastagság az edények különböző részein 0,3-1 cm közötti. A vállakon általában felfelé álló szögletes fülek (XIII. t. 5-6), többlyukú kiöntőcsövek (XIII. t. 9), belülről kinyomott kúpos, vagy lapos bütykök (XIII. t. 7-8) találhatóak, melyek valószínűleg mindkét oldalra szimmetrikusan kerültek fel, ami azonban leletanyagunkban legtöbbször nem bizonyítható. A típus képviselői általában díszítetlen edények, de előfordulnak díszített változatok is. Ilyenkor szabályos, de ritkábban elhelyezett vonalakból álló díszítést (IX. t. 5), vagy igen durván bekarcolt díszeket alkalmaztak (IX. t. 6). Mindkét esetben a finomkerámia díszítőmotívumait követték. 4. A felsővadászi településen nagyméretű tárolóedényektX is használtak, amelyeknek a töredékek alapján csak egy fő típusa különíthető el. Ez egy hengeres nyakú, ívelt vállú, hosszúkás testű, nagyméretű edény (XIII. t. 12a-b), melyből kiegészíthető darabot nem ismerünk. A lelőhely anyagában található egy nagyméretű házi edény fenéktöredéke, alján egy ép és két töredékes átfúrással. Formája, nagysága nem rekonstruálható, feltehetően valamilyen szűrőedény darabja volt. A fent bemutatott egyszerű házikerámia-formák a többi ismert bükki településen is általánosak. Ahonnan azonban több kiegészíthető edény állt rendelkezésre, ott többféle variánst tudtak megkülönböztetni (LICHARDUS 1974, 27-29). A fenti típusok az AVK korábbi időszakaiban szintén jellemzőek voltak (pl. késői AVK anyagban Kompokon, BÁNFFY 1999, 142-145; tiszadobi lelőhelyeken, KURUCZ 1989, 25-33), és a bükki kultúrával egykorú csoportokban is általánosak. Megállapítható a lelőhely anyagának a szakáiháti kultúra házi kerámiájával fennálló nagyfokú hasonlósága (pl. BattonyaGödrösök leletei, GOLDMAN 1984). 82