A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

RINGER Árpád – MESTER Zsolt: A Szeleta-barlang 1999-2000. évi régészeti revíziójának eredményei

7. ábra. A Szeleta-barlang hosszmetszete, Kadic 1934: Fig. 4. nyomán Jelmagyarázat: I - bejárat, II - előcsarnok, III - főfolyosó; Rétegek: 1 -pataklerakódás, 2 - sötétbarna agyag, 3 - világosbarna agyag, 4 - sötétszürke agyag, 5 - vörösesbarna agyag, 6 - világosszürke agyag, 7 - holocén lerakódás, 8 - recens gödörkitöltés A Szeleta 1906-tól napjainkig terjedő ásatásai a kitöltés mintegy 60%-át távolították el. Úttörő kutatóink hátrányára, a jövőbeli feltárásoknak viszont az előnyére az előtér szinte teljesen érintetlen maradt. Ide deponálták ugyanis a barlang kitöltéséből származó durva mészkőtörmeléket. E hányó eltávolítása után lito-, bio- és archeosztratigráfiaüag is jól hasznosítható rétegsor várható még a Szeleta-barlang bejárata előtt, valószínűleg kedvezően segítve elő a nevezetes paleolit lelőhely újraértékelését. A Szeleta paleolit leletanyagának értékelése 1906-tól 1999-ig A barlang 1906-tól megkezdett rendszeres ásatásának 5. évében, 1911-ben került megrendezésre az a nemzetközi konferencia Tübingenben, ahol a kor neves őstörténészei szentesítették a Szeleta levéleszközös leletanyagának Solutréen besorolását. A kibontakozó magyar őskőkorkutatás 1909-ben lépett ki szülőföldjéről, a Bükk hegységből és terjedt át a Dunántúli-középhegységre. E munkálatok eredményeként úttörő kutatóink a legnagyobb számban levéleszközös leletegyütteseket tártak fel. Ezeket egy régészeti kultúrához sorolták, és elnevezésükre kiterjesztették a Szeleta-barlangból ismertté vált iparra eredetileg bevezetett Solutréen terminust. A magyarországi Solutréent néhány fontosabb barlangi lelőhely leletei alapján előbb három, majd négy fejlődési fázisra tagolták. A Szeleta Kadié-féle 2. és 3. rétegéből és a bükki Balla-barlangból írták le a Protosolutréent. Ezt követte a Gerecse-hegységi Jankovich-barlang Frühsolutréenje. E két fázis által reprezentált idősebb szakasz után a fiatalabb periódust a Szeleta-barlang 6. rétegének Hochsolutréenje, illetve a fejlődés hanyatló szakaszát képviselő Spatsolutréen következett. Ez utóbbit a Szeleta közelében nyíló Büdös-pest-barlangból, valamint a Herman- és a Puskaporos-kőfülkéből klasszifikálták.

3 E felosztás alapját a vezéreszközöknek, fossiles directeurs-nek tekintett levéleszközök fejlődése képezte, amely a durva szabálytalan típusoktól (Szeleta 2-3. réteg) a durva szabályos típusokon át (Jankovich-barlang) a finom szabályos típusokig (Szeleta3 Kadic O., 1934, HillebrandJ.,1935. 6