A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

É. KOVÁCS László: A hagyományművelő Tompa mint hagyományalany

kötötte, hogy vigyázzunk arra a fára, mert az alatt Tompa is járt. Ma már csak az erdőművelők és a szakemberek emlegetik Tompa fájaként.

4 Kik tartoztak Tompa itteni baráti köréhez, kikről szólhat a szájhagyomány? Elsőként Vadnay Boldizsárt, az egyházközség főkurátorát, az 1848-49-es szabadságharc főhadnagyát említhetjük, aki a nyugati hadjáratban Schvechatnál ismerkedett meg Tompával, a gömöri zászlóalj tábori lelkészével. Ő hívta meg Kelemérre és az ő ajánlására választották meg keleméri-gömörszőlősi lelkipásztornak. Vadnay a hadjáratban megfázott, súlyos beteg lett, és hamarosan elhunyt. Tompa gyászbeszéde Háborgás és kibékülés az élettel és a halállal, Vadnay Boldizsár fölött, 1849-ben vált ismertté. Vadnay a férfiak férfia volt - ahogy a költő nevezte. A másik nagy ember Recsky Benedek naprágyi földbirtokos volt, aki szintén fiatalon, 45 évesen hunyt el. Márványobeliszkje Tompa sírversével a Székipuszta kúria kertjében állt. E sírversnek említésre érdemes története van. Közel két esztendő kellett a költőnek, hogy mély baráti érzelmeinek és nagyrabecsülésének méltó kifejezést találjon. Több ismert változat után az alábbi sorok kerültek a síremlékre: Áldás reád, nemesen dobogott szív! Oh ha kihűltél Kincsed az élőknek mért nem hagyád Örökül? Annyi becsület, jóság, szeretettel vala te benned, Hogy száz romlott szív megnemesülne tőle! A harmadik barát egy beteges, mogorva öregúr, Diószeghy Károly, a helyszín egykori tulajdonosa. A többiek, akikkel a nagy fa alatt találkoztak: a katolikus Putnoky Móricz és a Poszobán birtokos Hámos Gusztáv, paptársai, a ragályi Orbán Ferenc, az alsószuhai Majomi József és a zádorfalvi Batta Bálint. így kapcsolódik a fa a természet szépségeit kedvelő, falujának határában gyakran járó-kelő költő emlékéhez. Tompa megfeddi Soldos Emíliát Tompát nagyon zavarta, hogy hívei közül többen is késve érkeztek az istentiszteletre. Voltak olyanok is, akik a prédikáció alatt érkeztek, akkor foglalták el a helyüket, magukra vonva a többiek figyelmét. Tompa elhatározta, hogy mint minden más rendellenességet ezt is megszünteti. Egyik vasárnapon megkérte feleségét, hogy a legkésőbb jövőkkel tartva, lehetőleg prédikáció közben lépjen be a templomba. - Fontos, hogy így legyen! - kötötte rá. Soldos Emília minden különösebb kérdezősködés nélkül tett eleget férje kérésének. Nagyon meglepődött, amikor Tompa emelt hangon dorgálni kezdte: - íme testvéreim! Itt van a sokat emlegetett példa. Hogy lenne rend az egyházban, ha a tiszteletes asszony is ilyen módon sérti, semmibe veszi azt. A szertartás után a templom előtti dombon a hívek rövid beszélgetésre álltak össze. A gondnok mindjárt szóvá is tette, hogy szeretett papnéjukat ilyen nagy nyilvánosság előtt feddte meg Tompa: - Tiszteletes úr! Ezt nem kellett volna! Nem, Nem! - erősítgették a többiek is. - De bizony kellett az! - szólt Tompa. - Én a tiszteletes asszonyt kiengesztelem. De ha maguk közül hasonló módon bárkit is elmarasztalok, akkor abból neheztelés, de inkább harag következik. 4 Adatközlő: Babus Dániel Gömörszőlős 572