A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

BACSÓ Ildikó: A fekete könyv

elnök, Heinrich Gusztáv főtitkár, Beöthy Zsolt, Vargha Gyula, Herczeg Ferenc. S tulajdonába vette a kéziratot. Ez a töredékes memoár a költő halála után félszázadon át irodalmi érdekességet ígérő titok volt. Első közlésekor (1918.), a szenzációra éhes sajtónak és közönségnek csalódás, s mindmáig úgy ítéli meg az irodalmi közvélemény mint kuriózumok gyűjteménye. A legkülönbözőbb Tompa-válogatások negyedszázadon át óvatosan mellőzték. Két kiadásáról tudok: először az MTA folyóirata, a Budapesti Szemle 175. Kötete 1918. A 77-135 lapon közölte, majd Tompa Mihály Összes Műveinek úgynevezett Parnassus-kiadásában jelent meg 1942-ben. „Tompa a könyvnek csak a címlapját írta saját kezűleg, a többi két idegen kéz írása. Első felét nőiesen finom betűvetéssel Tompa káplánja másolta, második felét Béky Sámuel református lelkész, aki a Hanvához közel fekvő Kövecsesen működött. A másolat kéziratán helyenként feltűnnek Tompa javításai jeléül annak, hogy végigolvasta a másolatot."

11 A könyv tartalma sokáig kényes téma volt, hiszen Tompa nem kímélte a szereplőket. Sérelmeiből fakadó keserűségének mérgét itt szabadon kiengedte. Ez az esetleg még élő szereplőket és utódjaikat érzékenyen érinthette. Nekünk ma 150 év távlatából kitűnő forrásanyag Tompa életének és életművének közelebbi megismeréséhez. Miről szólnak ezek az úgynevezett „anekdoták"? A költőnek kortársaihoz s főleg környezetéhez szóló viszonyáról. Milyen volt a kapcsolat közte és paptársai között? Közte és a falu között? Közte és a falu népe között? Az első kettő önmagában jelzi a közel száz éven át „nem kívánatos" kérdéseket. A Fekete könyv túlnyomó részben Tompának nem ifjúkorára és nem irodalmi munkásságára vonatkozó irat, hanem jórészt papi állomásaira (Bejére, Kelemérre és Hanvára) szorítkozik, s főleg papi minőségben szerzett tapasztalatairól számol be, a falusi pap szűk körű világát tárja fel. A költő egyéniségét jellemző s korának társadalmát közelebbről megvilágító dokumentum. A Fekete könyv - ahogy magyarázó alcíme mutatja: „Jegyzetek az emberekről, saját tapasztalása után, az igazsághoz szigorúan ragaszkodva. 1868." Pontosan száz jegyzet. E följegyzéseiben Tompa teljes nevükön megjegyezte a szóba hozott személyeket. A könyv tartalmi megoszlása a következő: a száz darab feljegyzésben 50 a hanvai és környékbeli urakról szól, egy-egy tucat a papokról és a parasztokról, a fennmaradó negyedrész az irodalmi élettel és a költő családi viszonyaival kapcsolatos, csekély töredéke pedig innen-onnan felszedegetett anekdota. Az esetek fele Darvas Pál hanvai birtokos jellemrajzát adja. Tompa valósággal lélektani tanulmányt készített erről a zsugoriságig fukar, krajcároskodó alakról, aki sem egyházának, sem az iskolának, sem a köznek, senkinek nem adott semmit, s ha csak lehetett, barátait is megzsarolta. A másik birtokos család a Hanvay-família. A családfő, H. Károly, nem olyan karakterisztikus figura, mint Darvas Pál úr, de többé-kevésbé rokontermészet. Ő is kapzsi és fukar, lelkiismeretlen, felelőtlen, a közügyekben gyáva. A parasztokról szóló rész megmutatja azt a Tompát, aki már legelső prózai elbeszélésében is minden romantikus szépítgetés vagy túlzás nélkül, szinte naturalista hűséggel ábrázolja őket. Egy-egy felvillanó jelenetben utal a bajok okára, a népnevelés hiányaira is. „Ha Tompa csak a fösvény és dölyfös urakat, az elnyomó feudális osztályt kárhoztatná csupán a XVI. század keményszavú protestáns énekszerzői és írói - Szkhárosi Horvát András, Sztárai Péter - hagyományainak folytatója lenne. De ő nemcsak a feudális 10 Szentmihályi János: Eltűnt-e Tompa Mihály rejtélyes végrendelete = Magyar Nemzet 1972. július 13. 11 Tompa Mihály Válogatott Művei. Budapest: Szépirodalmi, 1961. 703. 533