A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

BACSÓ Ildikó: A fekete könyv

„Hon"-tól Kemény Zsigmond Pesti Naplója is átvette (1866. május 27.). Tehát amit Tompa annyira el akart rejteni a nyilvánosság előtt, két nagy példányszámú, s olvasott lapban is megjelent. A hírt olvasva azt is hihette, hogy a csomagot föl is bontották. Újabb levelet ír Jászóra, amelyben kétségbeesetten, ingerülten kifakad:

5 „Nagyságos Úr! Az élő Istenért engem megölnek, publicusra hozván a dolgot, mely nem arra való volt. Mivé tettek a világ előtt? Én az öngyilkosság martaléka leszek, önök lelkére és feleletére. Isten előtt, ha e dolgon bármi módon segítve és fordítva nem lesz. Gondoljanak ki bármit és igazítsák el becsületem megmentésével, egy kárhozatra menendő lélek érdekében az iszonyú emberi képzeletet meghaladó dolgot. Felelősökké teszem önöket Isten előtt. Egy szó véget vethetne a dolognak, rosszul olvasott cím, tévedés, ha a szent szék képes volna nem igazat mondani. Álmaim, éjjelem, nyugalmam elveszett. Testi életem és lelkem üdve forog kockán. Átok reám a gondolatért, hogy hallgatagnak hittem a Szent széket."

6 Ez az indulatos, az istenkáromlást súroló levél híven tükrözi Tompa lelkiállapotát; rettegését attól, hogy könyvének tartalma mások előtt is ismert lett. Félelmében, felindultságában hazugságra szólítja fel a Szentszéket. Valamivel nyugodtabb hangulatú levelet ír még másnap, amelyben „megköveti" a conventet, s amelyben közli, hogy nyilatkozatot kíván közzétenni, hogy elterelje az érdeklődést, s talán menekülni kívánt A fekete könyvben följegyzett vallomások miatti képzelt üldöztetéstől is. A Nyilatkozat így szól: „Úgy látszik, hogy a sorsnak képtelenebbnél-képtelenebb, compromittálónálcompromittálóbb szerepeket játszani velem jött kedve. A jászói tudósítónak tökéletesen igaza van annyiban, hogy az irat csakugyan kezeim között volt és általam küldetett a Konventhez. Orsováról kaptam a szórói-szóra címzett iratot bizonyos Baur, vagy Pauer nevezetű, magát 80 évesnek, kiköltözött magyarnak mondó öreg orvostól. Ez írja, hogy ő távol is magyar újságokat hordat és olvas, közügyeinket, Akadémiát, színházat figyelemmel tart, engem is ösmer nevemről és bizalma is van hozzám, nem tudja a járást e vidéken, engem kért tehát, hogy ezen roppant vagyonról szóló végrendeletét és az emberiség meghosszabbítására általa feltalált módot, melyet csak a jövő században kíván az Akadémiának jövedelmeztetni kinyomatás által. Itt megcsóváltam fejemet, de gondoltam: nekem mindegy, rám semmi következményeket nem hozhat. Vettem ezért a tollat, miután 5 frtnyi melléklet is volt a levélben és leküldöttem a csomagot egész nyugodt lélekkel a jászói Konventbe. Ebből származott a gyönyörű comédia. Kérem a lapokat e nyilatkozat felvételére."

7 Bisztray Gyula megállapítása szerint „A Nyilatkozat közzétételére azonban nem került sor."

8 A viharok lecsendesültek, Tompa is megnyugodott, ez derül ki Szász Károlyhoz írt leveléből: „Én egy fekete könyv című kéziratot írtam, erősen korlátozva benne nevök kitételével ismerőseim, az emberek, világ bűnét, ostobaságát, aljasságát... bosszantott a dolog, kivált midőn a convent kipletykálta a dolgot, most nem bánom, sőt szeretem, ötven év múlva meglepő jelenség leend Tompától. Közöld bizalmas barátainkkal."

9 A Fekete könyvet 1918. május 21-én bontották fel Jászon, ünnepélyes keretek között, melyen megjelent a Magyar Tudományos Akadémia küldöttsége: Berzeviczy Albert 5 Uo. 422. 6 Uo. 374. 7 Uo. 365. 8 Uo. 422. 9 Uo. 465-466. 532