A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

SZABÓ Júlia: Miskolci portrék 1750-1950. Miskolc régi képeslapokon

rendbehozatala, a Kossuth utcai református templom építése, a görögkeleti templom és a mindszenti római katolikus plébániatemplom impozáns épülete, és a 19. században Kovács Mihály által festett oltárképe, a minorita templom 1819-ben Balkay Pál által festett oltárképe, majd több évtizeddel később az evangélikus templom Székely Bertalan által alkotott oltárképe, a zsinagóga jelentős épülete és berendezése jelzi a fellendülés, gazdagodás évtizedeinek kisebb központjait és különböző állomásait.

5 Kazinczy Ferenc Pályám emlékezete című írásában így ír a 18-19. század fordulójának nemes miskolci polgárairól, tisztségviselőiről, a Vaykról, Szathmári Király Józsefről, a tudós minorita atyákról: „Világot teremtenek Miskolcion, mely az egész tájra, mely az egész honra kilövellé sugár it."

6 „El sem képzelheted, milyen nehezen jöttem ki Miskolcról! - írja Kazinczy Magyarországi utak című prózai művében 1789-ben - de az nem is lehetne másképpen, minekutána benne öt napot a legérdemesebb emberek társaságában töltöttem el." Ezek az érdemes emberek szellemükkel vonzották az írót, aki 1790-ben Aranka Györgynek kijelentette: „Én a miskolci virtuozus kozmopoliták tagja vagyok". E kiállítás képei több évtizedből válogatva mutatják be ezeket az érdemes férfiakat és asszonyokat, akik tetteikkel bizonyították, a kutatás és a katalógus tanúsága szerint, hogy városlakó lehet akárki, de a város polgára csak az, aki tehetségét, szellemi és anyagi javainak egy részét önként a város felvirágoztatásának szenteli. Amikor ez megtörtént, épült a város, iskolái kiművelt főket képeztek, Miskolc első lett a színházépítésben Magyarországon, testedző klub létrehozásában, könyvtárak gyarapításában, városi parkok, kertek építésében. Az arcképkiállítás mellett most megnyíló levelezőlap-kiállítás

9 képei csak jelzést adnak arról, milyen volt Miskolc és környéke nagyanyáink, dédanyáink korában, amikor még árnyas fák növekedtek a Fő utcán és padok voltak a minoriták temploma és a posta előtt és vincellérházak, pincék voltak a Avason. Gazdag adományok gyarapították az iskolákat, növesztették a fákat és a középületeket. A kiállítás válogatása - hasonlóan a firenzei és későbbi híres ember portrésorozatokhoz - elsősorban az ábrázoltak jelentősége szerint történt, de találunk anyagában néhány művészettörténeti szempontból kimagasló műalkotást. A legkorábbi ezek közül az 1750 körül keletkezett Kelemen Didák portré, a barokk devóciós kép nagy Ismeretlen művész: érzékenységgel festett példája,

10 egészen finom páros Kelemen Didák arcképe portré az egri Wittmann Antal Fazola Henriket és feleségét 5 Genthon István: Magyarország művészeti emlékei 2. Duna-Tisza köze - Tiszántúl - Felsővidék. Budapest, 1961. Miskolc címszó 188-189. 6 Kazinczy Ferenc: Pályám emlékezete. Második könyv I. In: Versek, műfordítások, széppróza tanulmányok. Budapest, 1979. 265. 7 Kazinczy Ferenc: Magyarországi utak. Miskolcról Kassára. 1789. jún. 19. 6. jegyzetben i. m. 543-544. 8 Kazinczy Ferenc Aranka Györgynek. Kassa, 1790. jan. 25. In: Levelek. Budapest, 1979. 22-23. 9 A címben jelzett kiállításon látható műveket válogatta, a katalógusbevezetőt írta Gyulai Éva. A kiállítást rendezte és a katalógust szerkesztette Dobrik István és Gyulai Éva. 10 9. jegyzetben i. m. 1. sz. Kelemen Didák (1750 körül) o. v. 120x92 cm Minorik Konventuális Ferences Rend Miskolc tulajdona. 508