A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

BALASSA Iván: Lengyel-magyar kapcsolatok Tokaj-Hegyalján

LENGYEL-MAGYAR KAPCSOLATOK TOKAJ-HEGYALJÁN BALASSA IVÁN A lengyelek és a magyarok között a középkortól kezdve nemcsak szoros dinasztikus és más politikai kapcsolat alakult ki, hanem a két nép különböző rétegeinek érintkezését számos olyan jelenség bizonyítja, melynek nyomai a müvelődéstörténet-néprajz sok területén nemcsak az elmúlt századokban, hanem sokszor szinte napjainkig kimutatható. Ezek közül néhányat érdemes megemlíteni, annak bizonyítására, hogy ez a kapcsolat milyen széles körben található meg. Az egész magyar nyelvterületen sokszor felbukkan a lengyel gyolcs, mely minőségben sokszor túlhaladta a hazait, és a messze földről való származása különösen növelte értékét. Ezt a 17. század első feléből gyakran emlegetik Kolozsvárról és általában Erdély középső részéből. Ebből részben ünnepi gatyát, inget szabtak, de különösen megbecsülték azt, melyből az asztalra terítőt, kendőt lehetett készíteni. 1651 -ben Wass Judit kelengyéjében Lengyel asztal keszkenőről esik szó, de a sávos lengyel abrosz még a 18. század második felében is megbecsült portéka a nemesek asztalán és azt igyekeztek utánozni.

1 A viseletben mindkét oldalról jelentkezik hatás. A 17. század közepén Comenius Amos János, a nagy pedagógus írja: „Asszonyi öltözet: a kurta suba, előkötő, lengyel süveg", ezt még gyöngyökkel is díszítették.

2 A 19. században a gömbölyű fejrészes szalmakalap neve Hajdúnánáson lengyelkalap? Ugyancsak ebből a korból ismeretes a női népviseletben a lengyelke, a mellény egy bizonyos fajtájának hozzánk beszivárgott változata. A csizma feltehetően tőlünk került a lengyelekhez, de már Rákóczi Ferenc kordován helyett, jó erős borjúbőrből készíttetett lengyel csizmái". A lengyel subának is nagy volt a keletje a 17. század közepén Kolozsvárt és más magyar városokban, mert azt különleges hímzéssel díszítették. A lengyel hímzést, varrottast nagyon megbecsülték Erdélyben és Magyarországon egyaránt. A lengyel varrás, -hím különösen a 18. században bukkan fel gyakran a leltárakban. 1739: „Lengyel hímmel varrott fehéres egész ágyra való", de a ruhákon is gyakran találkozunk vele: „Egy hosszú hálóing fekete selyemmel lengyel varrással". A lengyel varrással díszített kendőket Székelyföldön is nagyon kedvelték két-három évszázaddal ezelőtt. A csángók Déván a 19-20. század fordulóján a hímzéssel történő díszítést lengyelezés-nek nevezték.

4 Csíkszentdomokoson: lengyel egy bizonyos hímzésfajta elnevezése.

5 'SzT. 7: 1012-13. 2

NySz. 1: 1628. 3 ÚMTsz. 4 NÉ. 5:69. 5 ÚMTsz. 488