A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

RINGER Árpád – LENGYEL György: Miskolc-Rózsás-hegy késő-paleolitikus leletei

A szórvány szilánkok talontípusai 10% 47% 8. ábra A szilánkok többsége a pengetechnológia mellékterméke, egy részüket a magkövek formázásakor választották le, más részüket pedig a pengekivitel során adódó nehézségek kiküszöbölésekor pattintották le a magkőröl, majd felhasználták őket eszközkészítésre és eszközként egyaránt. Magkövek A magkövek többsége unipoláris, 3-4 cm-es méretük elhasznált állapotukat tükrözi (IV. tábla 2, 4-7, I. tábla 4, 7.). Ezt igazolja az egy mérettartományba tartozó legkisebb egész penge és a magkövek débitage-felszínén található legkisebb pengenegatív hossza. Ahhoz, hogy a magkövek ily mértékben kiaknázhatóak legyenek, néhány penge eltávolítása után megújítani, újraformálni kell a leütési- és débitage-felszíneket. A szilánkanyagban mindkét műveletre találunk példát: a débitage-felszín frissítésére a szilánkokon látható pengenegatívok és a pengék előlapján megfigyelhető débitage-tengelyre merőleges leválasztások nyomai utalnak; a leütési felszín megújításának jellegzetes maradványa az éclat de ravivage (VIII. tábla 4, 5.). A pengemagkövek mellett két darab szilánkmagkő is található. Egyikük olyan pengemagkö, amelyről egy nagyobb szilánkot választottak le, a másikon nincs nyoma penge-débitage-nak. így a penge, a szilánk és a magkő technológiai jellemzőinek összeillesztéséből felvázolhatunk egy, az ipart általánosan leíró műveletsort. Az eszközök előállításához a nyersanyagokat olyanná formálták, hogy azokról pengéket lehessen leválasztani (kortex eltávolítása, pattintásra alkalmas felületek kialakítása). Ezt a műveletet - a leletanyagban található kőütők alapján - kvarcitkaviccsal végezték mindaddig, míg eljutottak az első penge lepattintásához. Ekkor ütőt cseréltek (kő helyett fa, csont vagy agancs) és a magkő éles peremének sorjázása után előállították az első pengét. A nagyobb darabok lepattintása előtt néha a sorjázáson kívül egy kiemelkedő részt is kialakítottak a magkő peremén {en éperon keletkezése) az ütő pontos becsapódásának érdekében. Ha nem kínálkozott tovább alkalmas felület pengekészítéshez - mert a preparációk tönkretették a leütési felszínt vagy a pattintási hibák deformálták a débitage-íelszín alakját - akkor újra kvarcitkaviccsal, esetleg változatlanul lágy ütővel újraformálták a magkövet. Pengéket addig 47