A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

CSEH Zsolt: Üzenetek. Kísérlet egy „spontáníró” asszony prófétai szerepének értelmezésére

franciaországi Lourdes-ben járt, ahol a híres Mária-kegyhelyen maga is alámerítkezett a szentelt forrás vizében. Túl azokon az élményeken, melyeket az erősen vallásos egyének élnek át azokon a helyeken, ahol töltekezhetnek a szentség jelenlétének már-már fizikai valószerüségével, M. néni számára az utazások különös értelmet nyertek, hiszen minden utazása egy-egy fontos találkozást hozott számára. Az első, 1986-ban tett vatikáni útja során a Szentatyával való találkozásának egy apró mozzanatát élte meg úgy, hogy különleges jelentőséget tulajdonított neki: „...többezren voltak a téren. Ott fogadott a Szentatya, s nekem nagy vágyam volt, hogy a Szentatyát... Hagytam a tömeggel sodorni magam. Hát én nagyon jó helyre kerültem, pontosan ott ment el a Szentatya, ott állt meg előttem. Ezt nem tartom csodának, biztosan tudta, hogy hol vannak körülbelül a magyarok... megállt előttem és azt mondta: Dicsértessék a Jézus Krisztus. Mindenkinek csak így a fejét érintette, a homlokára senkinek se tette a kezét. Nekem igen. Le van fotózva, úgyhogy nem beszélek mellé... Hát ez egy fantasztikus élmény volt nekem. " 3. kép. „ ... a homlokára senkinek se tette a kezét. Nekem igen. " A következő két találkozás jelentőségét nem mérhetjük az előzőhöz, s értelmezni azokat egészen másképpen szükséges. M. néni háromszor találkozott személyesen égi közvetítőjével, Árminnal. Először 1992-ben, izraeli útjára lelkileg felkészülni a siófoki 472