A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

CSEH Zsolt: Üzenetek. Kísérlet egy „spontáníró” asszony prófétai szerepének értelmezésére

M. néni és egyik nővére Veszprémben tanult az Irgalmas Nővéreknél, majd az idősebb testvér teológiai tanulmányokat folytatott. M. néni szülei szándéka ellenére ment férjhez az egyik falubelihez, Horváth Lajoshoz. A Horváth családról nem volt jó véleménye a falunak, de a fiatal lány hamar beleszeretett a jóképű férfiba. „Aztán borzasztóan ellenezték sokáig, de az is kitartott énmellettem, én is kitartottam mellette. 0, hát éreztem én magamba, hogy hát értem mindent megtesznek, meg tudom én változtatni. Édesapám azt mondta, hogy édes lányom, ha én is körbe kergettelek volna benneteket a ház körül, akkor tudnád mitől félj. " Már házasságkötésük esztendejében megszületett egyetlen gyermekük, akinek világra jötte egészen megváltoztatta a házaspár kapcsolatának lehetőségeit. Ráadásul nemsokára már idegen környezetben, Siófokon éltek. A férj hamarosan iszákos lett, s tettel, szóval gyakran sértette, bántotta családját. Egyáltalán nem volt vallásos ember, s hamarosan M. néni vallásosságából is gúnyt űzött. M. néni gyermeke miatt tehetetlennek érezte magát, elválni nem tudott, így 35 éves házasságának, s általa keserűnek ítélt sorsának csak férje 1993-ban bekövetkezett halála vetett véget. A kiválasztottság kezdete Házasságának kudarca okán M. néni egyre inkább elmélyült vallásos hitében. Férje okozta bánata, olykor félelme miatt otthon befelé forduló lett, templomba rendszeresen járt, gondolatai biblikus idézetek, prédikációk értelme körül jártak. Dolgozott, munkahelyén megkeresett bérét a ház körüli nagy kertben termelt zöldség, s az akolban hizlalt sertések eladásával egészítette ki. Elmondása szerint 1978-ban egy nap épp a sertéseknek szedett gazt hozta le a kertből, amikor egy férfihangot hallott, amely mindössze annyit közölt vele, hogy: „A gondolatok tisztaságára ügyelj!" „ Bevezetés, előzetes nélkül. Nem voltam én olyan, hogy mindenféle szennyes gondolatokkal foglalkozzak... Arra én mindig odafigyeltem, hogy min jártatom az eszemet." M. néni az eseményt meglehetősen ösztönösen élte meg. Állapota jellemzésekor elmondta, hogy érzékei tiszták voltak, konstatálta, hogy körülötte nem tartózkodik senki. Az általa hallott mondat értelmét hamar fölfogta, sőt magában még a stílusát is megfigyelte. „Tudtam, tudtam... meg énkörülöttem nem volt... meg ez nem egy olyan szokott mondat, még a paptól se hallottam." Pontosan tíz esztendővel később ismétlődött meg ez az esemény. Újra ugyanazt a férfihangot hallotta: „ Viseld el, hogy én is elviselhesselek Téged!" A mondat értelme természetesen kötődik M. néni akkori mindennapi életéhez. Amit el kellett viselnie, az férje viselkedése, alkoholizmus okozta személyiségzavarai, békétlen természete volt, de pontosan nem tudta felidézni, mi volt az a konkrét, férjével kapcsolatos körülmény, amivel kapcsolatba lehetne - s talán kellene hozni - a jelenséget. Meggyőződése, hogy Jézus szólt hozzá, s maga a korábbi esettől számítja kiválasztottságának kezdetét. A két audiális élmény között, pontosan 1982-ben, majd attól kezdődően folyamatosan, egy egészen másfajta vallásos tapasztalat átélője lett M. néni. Olyan üzenetek tolmácsolójává vált, melyeket egy Ármin nevű - meghatározása szerint angyali - személy diktált neki, azért, hogy azok birtokában apostolkodjon, „...a nővéremnek írtam, nem arra ment a toll, amerre én akartam. Akkor már a bevezetés... szóval így kezdődött. " Ármin személyéről csak annyit tud, hogy neve alapján valamilyen zsidó kötődése lehet, bár ezt a kérdést egy angyal kapcsán talán fölösleges firtatni. 2001 januárjáig M. néni több száz üzenetet írt le, s ebbéli tevékenykedése fontos, meghatározó részévé lett 465