A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

TÓTH Arnold: Paraszti históriák egy tardonai kéziratos énekeskönyvben

búcsúja árváitól, bányásztársaitól és szüleitől (a 13-17, 21-24 és a 27-32. szakaszban). Közben a temetés leírása és a halott anyjának bánata is megjelenik egy-két versszak erejéig. A 9-10. versszakban nyomokban megjelenik az elítélt iránt támasztott szimpátia (a fényes napot sem látja, könnyeit a két hónapos kislányára hullatja), de a következőkben mindvégig kemény és következetes erkölcsi ítéletet mond a szöveg a bűnös felett. A történet „pozitív hőse" a halott Kocsis Pali, akinek búcsúzó szavai az epikus énekhagyományra nagyon jellemzőek, a hősepikától a latorköltészeten át egészen a betyárballadáig mindenütt megtaláljuk az elítélt vagy az elhunyt búcsúját. Megtörtént eset: 1948 Jaj de búsan harangoznak Parasznyán Bús hangjai repednek a szellők szárnyán. Talán bizony ott valakit temetnek Ki mondhatott áment az életének? Decembernek a második estéjén Kocsis Pali az ágyában lefeküdvén Csendes álom ráborult a szemére Angyalokról álmodozott az égben. Hűtlen neje amidőn ezt meglátta Hogy a férjét a mély álom elnyomta Egy faragót ragadott a kezébe Azzal vágott alvó férje fejébe. Kocsis Pali a vágásra felébredt Álmából a mennyországból visszatért Azt sem tudta mi történhetett vele Sebzett fejét amint tudta felemelte. Hűtlen neje amidőn ezt észre vette Rögtön kettőt vágott még a fejébe. Ekkor már a halál karjába dülött Innen szállt szelíd lelke az égbe. Kocsis Pali piros vére fojdogál Az ágy alatt várja egy üres tál Mellyet már a hűtlen neje odatett A vérinek előre elkészített. Hűtlen nő hogy tudtad ezt megtenni A férjed hogy tudtad agyonvágni Nem gondoltál reá, házastársadra Sem pedig a szerető jó anyára. 453