A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

TÓTH Arnold: Paraszti históriák egy tardonai kéziratos énekeskönyvben

PARASZTI HISTÓRIÁK EGY TARDONAI KÉZIRATOS ÉNEKESKÖNYVBEN TÓTH ARNOLD A história műfaji jellegzetességeihez A história a magyar népköltészet egy sajátos átmeneti műfaja. Műfaji meghatározása szerint: nyomtatott formában terjesztett, vásárokon és búcsúkban vándor históriás által előadott verses-énekes történet, amely a népi epikus költészeti hagyomány egyik legújabb hajtása. A műfaj történetileg pontosan meghatározható: az írás-olvasás terjedésével, körülbelül az 1850-es, 1860-as években jelentek meg Magyarországon az első paraszti históriák, és nagyjából az első világháborút követő években, 1918-1920 körül fogyatkozott meg a történeteket szerző és előadó vásári históriások száma. Az 1940-es évek végére már csak négy egykori históriást tudott mikrofonvégre kapni a folklorisztikai kutatás. A história igazi virágkora a 19. század végére, a 20. század elejére tehető. A századforduló körüli években a nagy országos vásárokon és a nagy sokaságot megmozgató búcsúkban egyszerre öt-hat históriás is tevékenykedett, míg az 1920-as években már csak elvétve akadt egy-két sokadalom, ahol históriát lehetett hallani és vásárolni.' A história szerzője és előadója a históriás, egy jellegzetesen „félnépi", közvetítő jellegű figura. A históriás az országot járja az egyik vásártól a másikig, és a vásárok zajos, sokszor zűrzavaros kocsmai népéhez (a komédiások, képmutogatók, koldusok, zsebtolvajok és prostituáltak világához) tartozik ő is. Tevékenysége és egyben pénzkereseti forrása is abban áll, hogy a városba megérkezve hírek, friss események után tájékozódik, és az elmúlt napok történéseit: általában rablásokat, gyilkosságokat, szerelmi tragédiákat versbe szedve megénekli. Szövegei nagyrészt kész formulák alapján, gyorsan elkészülnek, azokat helyi nyomdákban röplapokra nyomtatják és a históriás reggel már a vásár népesebb csomópontjain harsogja a szörnyű, véres események „igaz történetét." Az ének szövegét az előadás közben és az ének szüneteiben fillérekért árusítja az egybegyűlt tömegnek. Tevékenysége révén a históriás kettős kötődésű: paraszti, szegény agrárproletár, nem egyszer cigány származású, aki tehetsége és a vándorélet iránti fogékonysága miatt kiemelkedett közösségéből. Megcélzott közönsége a falu és a mezőváros agrárnépessége, így a históriás a népből jön és a népből él. Alkotásmódja miatt a félnépi verselgetőkhöz, rímfaragó vőfélyekhez hasonló, ugyanakkor ismeri a város világát, nyomdai kapcsolatai vannak, eligazodik a kiadási gondok között és ami a legfontosabb: villámgyorsan tájékozódik, híreket és szenzációkat szimatol, vagy ha nincs, akkor „a bolhából elefántot csinálva" képes eladni önnön produkcióját. A história, mint átmeneti műfaj a szóbeliség és az írásbeliség határán helyezkedik el. A históriás leírja a szöveget, a szerző személye mindenki számára ismert és nyilván1 Takács L„ 1956. 225-240, 1958. 46. 443