A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

SZAKÁLL Sándor – VIGA Gyula: A Bükkalja kőbányászatához és kőfaragásához II. Szomolya

már kevés a jel-funkciója. A kiskeresztről (60-80 cm magas) gyermekhalottra lehet következtetni, a piramis vagy oszlop a reformátusok sírjele. A többi sírjel azonban sem a halál nemére, sem az elhunytra nem utal ma már, a zömében katolikus település temetője az előző generációk - lényegükben hasonló - sírjeleit őrzi. A sírkövek formájának és díszítményeinek változása a paraszti ízlés és a kőfaragók tevékenységének egymásra hatását példázza. Mindez aránylag szűk teret jelent az ízlésbeli változások, változtatások számára, apró újításokra, módosításokra azonban mégis lehetőséget teremtett. Ugyanakkor figyelmet érdemel, hogy a szomolyai kőfaragók lényegében azonos sírköveket faragtak az alföldi vásárlóik megrendelésére is, ami mindenképpen arra utal, hogy az Alfölddel érintkező hegylábi térszínek faragóközpontjai a 19. század második felétől alapvetően befolyásolhatták az alföldi parasztság temetőkultúrájának alakulását. A szomolyai kőfaragók kultusszal kapcsolatos készítményei közül megkülönböztetett figyelmet érdemelnek még a temetői és út menti feszületek, fogadalmi keresztek. A Krisztus-korpuszt csak kevesen tudták megfaragni, így keresztjeikre főleg az egri Stetzféle öntödében készült vas-korpuszokat szerelték fel. A faluban, illetve annak határában fellelhető kőkeresztek közül a legkorábbi 1823-ban készült. Legérdekesebbnek tűnik azonban a régi mezőkövesdi út mentén - a mai útnak háttal - álló háromalakos kereszt, ami Szalóki István munkája. A feszületek kapcsán szólnunk kell a mintakönyvekről, amelyeket a szomolyai kőfaragók is használtak, ily módon azok előképeik is munkáik egy részének. Több kőfaragónak volt mintakönyve a sírkő faragásához is, ezek közül azonban csak Víg Alajosé maradt ránk. A mintakönyvek többsége nem a faragók saját terveit, rajzait tartalmazta, hanem nagyobb kőfaragó üzemek sokszorosított vázlatait. (Pl. a szolnoki Fischer János és fia vállalkozás mintafüzete is eljutott Szomolyára.

39

) Szólnunk kell végezetül arról is, hogy szomolyai kőfaragók részt vettek a környező települések köztéri emlékműveinek elkészítésében is. Ők készítették a Mezőkövesden felállított centenáriumi emlékoszlopot az 1848^19-es forradalom és szabadságharc évfordulójára. Számos más emlékmű mellett természetesen ők faragták a faluban - a mezőkövesdi, novaji és egri utak találkozásánál - álló háborús hősi emlékművet is. Több olyan faragvány is található a településen, amelyek közvetlenül nem hozhatók kapcsolatba a helyi kőmunkával, de egészükben bizonyára nem is vonatkoztathatók el attól. Ilyen pl. a temető sarkánál álló Nepomuki Szent János-szobor, a mezőkövesdi határban található, a szomolyai út mentén fellelhető török korinak tartott útjelző kő,

40 az ugyancsak a kövesdi határ szélén, a szomolyai út mentén található Szent Donát-szobor, vagy a helyi kő Piéta.

41 Összegzés: a kőfaragás mint a gazdasági stratégia része Jelen tanulmány - a Bükkalja kőkultúráját feltáró monografikus kutatás részeként- egy település, Szomolya kőfaragó-hagyományát tárja fel - elsősorban néprajzi módszerekkel, a recens adatokat elemezve. A vizsgálat eredményei - mivel a tanulmány az egyes kérdésköröknél igyekezett elvégezni az összegzés feladatát - röviden az alábbiakban foglalhatók össze. 39 Tüskés G., (1980) 102-103.; Sümegi Gy., 1978. 7-8. szám 79-81. M)

GenthonI., 1961. 184. 41 Az utóbbit 1984-ben megvásároltuk a Herman Ottó Múzeum számára. 437