A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

SZAKÁLL Sándor – VIGA Gyula: A Bükkalja kőbányászatához és kőfaragásához II. Szomolya

16. kép. Kaptárkövek az 1920-as évek végén 17. kép. Borospince Nagy szakértelmet követelt a kutak vágása is, mivel a 15-25 méteres tufaréteg alól lehetett vizet nyerni. Egy 20-25 méteres kút elkészítése 2-2,5 hónapnyi munkát igényelt. Faragtak a szomolyaiak határköveket és kilométerköveket, útjelző köveket, káposztásköveket a savanyítani való káposzta lenyomásához. Helybeli kőből készültek a vályúk, kisebb-nagyobb itatok - utóbbiak az aprójószág számára. A kőbányák keményebb rétegéből került ki régen a sóőrlők (kézimalom) anyaga. A Szomolyán használt kézimalmok - a Bükkalja többi településéhez hasonlóan - a vályús kézimalmok típusához tartoznak.

34 Bár a közeli évszázadokban a lakosság életmódjában nem játszottak szerepet, itt kell említést tennünk a falu határában található kaptárkövekről. Ezeket a kutatók többsége emberi kéz munkája eredményeként tartja számon, bár a geológusok nem zárják ki a természetes úton való kialakulás lehetőségét sem.

35 A község határában - három lelőhelyen - 12 darab kaptárkő található, melyekben összesen 127 fülke figyelhető meg (Mihály Péter még a Gyűr-tetőn is talált kaptárköveket összegező tanulmánya lezárása után.

36

) A kaptárkövek egyik vonulata a falu határának nyugati részén levő Vén-hegyen volt; ezek egy részét a kőbányászat elpusztította, a megmaradtak ma már védettek. Fellelhetők még ezen kívül az Ispánberki-tetőn és a Gyür-hegy nyugati részén is.

37 Nem kívánjuk itt számba venni a témával kapcsolatos régészeti kutatások emlékeit, s csak megjegyezzük, hogy a helyi hagyomány általában nem tud arról, hogy ezek a sajátos kőobjektumok valaha a méhészettel voltak kapcsolatban.

38 34 Selmeczi Kovács A., 1984. 218. "SaádA., 1972. 105-121.; SaádA., 1963. 81-88. 36 Mihály R, 1978-79.67. 37 Mihály i. m. 67-76. 38 Helyszíni gyűjtések- 1984. 433