A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

SZAKÁLL Sándor – VIGA Gyula: A Bükkalja kőbányászatához és kőfaragásához II. Szomolya

A BÜKKALJA KŐBÁNYÁSZATÁHOZ ÉS KŐFARAGÁSÁHOZ II. SZOMOLYA SZAKÁLL SÁNDOR-VIGA GYULA 1984-ben, amikor tervezett feldolgozás-sorozatunk első írását, Bogács kőmunkáinak bemutatását közreadtuk,

1 joggal hiányoltuk a témakör hasonló megközelítéseit. Szerencsére az elmúlt évek több jelentős eredménnyel szolgáltak e kérdéskörben, amelyek eredményeként - számos nyitott probléma mellett - ma már számos részletét, s igen fontos összefüggéseit, jellemzőit ismerjük a hegyvidéki népesség e sajátos és jellegzetes tevékenységének.

2 Jelen munka első közleményünk folytatása, s lényegében hasonló szempontok alapján igyekszik feltárni a Bükkalja egy jelentős kőfaragó központja, Szomolya emlékanyagát. A kőmunka a hagyományos tevékenységi formák rendszerében Szomolya a Bükkalja településeinek egyik karakteres képviselője. Geográfiai helyzete, Eger és Mezőkövesd között, számos módon befolyásolta tradicionális műveltségét is. A falu hagyományos gazdálkodási rendjében a földművelés játszott meghatározó szerepet. Az 1861. évi tagosítási térkép még a háromnyomásos határhasználatról tanúskodik, melyben a falu határának délkeleti sík részén, egymás szomszédságában helyezkedik el a három szántóföldi nyomás; többi része legelőként és kaszálóként hasznosult, ül. jelentős része erdő volt.

3 A település határán az egri káptalan, a telkes parasztok és a község osztozott, s az 1856-ban kezdődött tagosítási per csak 1865-ben tisztázta a vitás birtokjogi kérdéseket. (Még 1935-ben is kiterjedt birtoka volt az egyháznak a faluban.)

4 Kisebb jelentősége volt az állattenyésztésnek. A filoxéravészt követően nagyban megnövekedett a szőlőbirtok jelentősége, s a szőlőműveléssel párhuzamosan kiemelkedő jelentősége lesz a gyümölcstermesztésnek is. Különösen fontos a rövid szárú fekete cseresznye termesztése, amelyet határainkon kívül is szomolyai néven ismernek. A gyümölccsel való kereskedés jelentős szerepet játszott a falu gazdasági életében: nyaranta több vagon cseresznyét indítottak útnak a felvásárlók - már a két világháború között is - a fővárosi, valamint a bécsi és németországi piacokra, emellett az asszonyok háton is hordták a cseresznyét, körtét, almát, szőlőt az egri és a mezőkövesdi piacokra. A férfiak szekérszám hordták a berbencei szilvát a Tisza-völgy és a Jászság falvaiba.

5 1 SzakállS.-Viga Gy., 1984. 93-122. 2 A teljesség igénye nélkül: Hála J., 1985.; Hála J., 1987.; Viga Gy., 1985.; Viga Gy., 1987. 79-89.; BakóF.,: 1985.225-251. 3 Szomolya község határának tagosítási térképe - 1861. Borsod Megyei Állami Levéltár (továbbiakban BMÁL.) U.662. 4 Varga G-né 1970. 569. 5 VigaGy., 1985.285-307. 417