A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

SÜMEGI György: Híradás New Yorkból, Párizsból (Szalay Lajos és Zajtai Ernő levelezéséből 1960, 1972-73)

19. Zajtai Ernő Szalay Lajosnak München, 1972. június 20. Kedves Lajos! A lelkivilágom kellőképpen feldúlatott. Be kell látnom, hogy minden szavad igaz. Nem túloztál, és nem túlzói. Ehhez járul a magam - legyen szabad magamról finoman nyilatkoznom - kétbalkezessége. Az ember hibáiból tanul. Még elmentem Kuhhoz, hogy nála kérjek bocsánatot Tőled. (Szeretne ajánlani lapja párizsi levelezőjének.) A Buchholzéknál is voltam. Azt hiszem jó, hogy zárva találtuk. Most egy argentínai, Benedit nevű embernek az agyrémeit mutatják. A Godula nevű leány, akihez Maccio ajánlott, határozottan gyengeelméjű, úgy ahogy mondom, hülye benyomást kelt. Ennek megfelelő műveket mutat be, a jelek szerint nem csak „erkölcsi" sikerrel. A beszélgetéseinkre visszatérve két dolgot szeretnék megjegyezni, érdemi dolgokban, (hogy fontoskodó legyek). Az egyik: szeretném kivonni magam az általad említett, Téged illető kollektív felelősség alól. Elég nekem a magam személyes felelőssége. A másik: még mindig nem vagyok és nem is leszek hajlandó feladni sem a reményt, sem a próbálkozásokat. Én azt képzelem, hogy talán a kicsiségemnél fogva sikerül kijátszanom a maffia éberségét. Mellékelve küldöm a felvételeket a rajzokról. Persze valamivel tovább tartott a vártnál, az argentínai ismerősünknél lévő két képet csak a hét végén fényképezhettem le (Halászok, Heródes a trónján). A színes kép csak emlékeztető, a színek nem is hasonlítanak. Hét nagy nagyítást, nyolc kis nagyítást és egy színes képet küldök. Keresztelő Szent János Heródessel és Heródiással nagyban nem lett elég éles, az péntekre, 23-ára lesz kész, akkor küldöm, és még egyet: Művész és Modell. Azt hiszem a nagyítások elég jól sikerültek, és remélem, hogy hasznukat tudod venni. Még két mellékesség beszélgetéseinkből: Ábrahámot is másképp hívták azelőtt. Genezis 17, 5. „Your name shall no longer be Abram (that is High Father), your name shall be Ábrahám (that is Father or a Multitude), for I make you father of a hőst of nations." - Azután a latin idézet, amit olvastunk, ha jól emlékszem „Omnia nimium nocet". Nekem ismerős volt az a nimium, aztán rájöttem honnan. A Confiteorból. „Confiteor... quia peccavi nimis cogitatione, verbo ot opere,..." A nimis határozószó = nagyon, túlságosan. Nimium főnév = „a" sok. - Ilyen fontos gondjaim vannak. Remélem, hogy nagyon jól érzed Magad, és hozzáfogtál a tervezett munkához. Kedves Feleségednek kezét csókolom, Hildegard szeretettel sok üdvözletet küld. Ölel Ernő 20. Szalay Lajos Zajtai Ernőnek Paris 72. XII. 20. Kedves Ernő. Most kapott leveledre azon melegében válaszolok. A Pápa nem érdekel. Öreg vagyok Ernő és szegény, mint a templom egere. Minden spórolt pénzemet eldorbézoltam itt Parisban, ahol azt reméltem, hogy valami résen besurranhatok. Még március végéig kihúzom itt megmaradt 600 dolláromból, akkor visszamegyek New Yorkba, elrendezem a „nyugdíjunkat", és hazatelepszünk Miskolcra, ahol a Város egy 160 négyzetméteres műtermes lakást ad nekem (állítólag és csak bérbe persze). Magyarországon még meg lehet élni 440 dollárból (annyi Jucival a nyugdíjunk). Persze ez függ még attól is, hogy Amerika kifizesse Magyarországra is a nyugdíjat. Eddig nem tette, de valami remény most van az enyhülésben. Tehát; a Pápa nem érdekel. Anyagi és propaganda vagy sajtó sikert nem jelent. Ha lenne valami propaganda az ügyből, csak jobban felháborodnának. De hát kik is azok az „egyes vatikáni illetékesek". Honnan ismerik a dolgaimat, és nem magyar papok végül is? Ernő; ezer oldalról megmart vén csikasz vagyok, csak a pénz érdekel, és méghozzá komolyan, de csak a komoly összeg. Mivel ez úgysem jön sehonnan, egy menedék marad: a magyarországi nyugdíjas élet. A Genezis rézkarcokat (amiből egyébként is csak négy van meg) sutba dobtam. Nem is tudnám felvenni a több hónappal ezelőtt már reménytelennek látott munkát. Azért válaszolj, hogy tudjam, nem haragszol. Magyarországi kiállításommal egy korszakom (talán az életem is) befejeződött. Ennek a lerezgő hullámait öregesen még el-el billegem, de már nem tudok visszafordulni még legszerencsésebb régi magamhoz sem. Éppen most kínlódom (a betegségig és ez nem túlzás), hogy megcsináljak 15 rajzot, amit hét évvel ezelőtt csinált munkáim modorában kérnek. Nem megy és nem megy. Pedig komoly dollárokról lenne szó. Mihelyt a múltamat (a legközvetlenebbet is) el tudom felejteni, új rajzok és új stílusom fog keletkezni. Nehéz megértened, hogy a sorozatos sikertelenség miatt blokkolva lett a képességem? A magyarországi sikerek nem jelentenek semmit. Sem erkölcsileg, sem anyagilag. Egy karikatúra. Egy csomó bohóc, köztük én az egyik, 411