A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

PIRINT Andrea: A művészet története Moholy-Nagy László interpretálásában

A biológiai meghatározottság további forrásaira maga Moholy-Nagy mutat rá, amikor 1929-es könyvében utal Heinrich Jacoby kutatásaira, amelyek kimutatták „minden alkotómunka közös biológiai alapját";

47 de legfőképpen Raoul Francétól idéz, akinek „biotechnika" elméletét magáévá tette. Francé nézetei szerint az élőlények felépítésében a technikához hasonló célszerű megoldások ismerhetők fel. Ennek alátámasztására egyik hasonlata a csontok belső szerkezetét egy modern híd vázrendszerével veti össze.

48 Nem tudok arról való adatról, Moholy-Nagy vajon találkozott-e személyesen a szintén magyar származású Francé Rezsővel, s vajon mikortól ismeri a természettudós biotechnika elméletét. Moholy-Nagy 1922-es indoklása, amely a produkcióelmélet kapcsán hangzik el, valószínűvé teszi, hogy Francé már ekkor nagy hatást gyakorol rá. Az emberi szervezetet Moholy-Nagy már ekkor funkcionális apparátusok rendszerének, szinte géphez hasonló szerkezetnek képzeli el, melyben minden „alkatrésznek" célszerűséget tulajdonít. S mint ahogy a gép akkor működik intenzíven, ha megfelelő mennyiségű és minőségű üzemanyaggal látják el, az emberi rendszer is akkor működik fokozottan, ha új ingerek, új viszonylatok mozgósítják. Az ember mintegy érzékszervei útján „tankol".

49 Moholy-Nagy elméletében a biológiai komponens 1925-ben már hangsúlyosan van jelen. Festészet, fényképészet, film című könyvében a szín befogadásának biológiai szükségletéről, a művészet biológiai alapjáról beszél. 1929-es könyvében pedig a biológia kulcsszó lesz. „Az ember minden tevékenysége és önkifejezése különféle tényezőkből tevődik össze, amelyek mind biológiai felépítésében gyökereznek" - írja már a bevezetés első sorában.

50 Tudománytörténeti párhuzam Bár nagyon valószínű, hogy formalisztikus történeti koncepcióját Moholy-Nagy a modern művészetből leszűrt tapasztalataiból nyerte, nem zárható ki annak lehetősége sem, hogy - legalább megerősítésképpen - hathattak rá a korszak művészettörténettudományának formaszemléletet követő tendenciái is. A legfőképpen Riegl, Wölfflin, Schmarsow nevével fémjelzett irány az érzékelés pszichológiájának új törekvéseire támaszkodva a művészet történetét elsősorban a formaérzékelés és látás történeteként fogja fel; a stílusfejlődést az érzékelés fejlődésére vezeti vissza. Mindhárman mindenekelőtt a téralkotás sajátszerűségeit vizsgálják, de koncepciójukat kiterjesztik a képzőművészeti ágakra is. Arra, hogy Moholy-Nagy ismerte-e ezeket a tudománytörténeti eredményeket, nem találtam konkrét utalást. Wölfflin neve és teóriája a 10-es évek második felére Magyarországra is eljutott, de hogy Moholy-Nagyot is elérte-e, azt nem lehet tudni.

51 Csupán néhány érintkezési pont adódik. Moholy-Nagyot Berlinbe érkezvén elsőként egy fiatal orvos karolta fel, bizonyos Hans Harmsen, akiről Botár Olivér megjegyzi, hogy művészetkedvelő ember volt, és medikusi tanulmányaival párhuzamosan Münchenben 47 Jacobyra való utalás i. m. 14. és 188. 48 Raoul Francéról: Nagy F., szerk. 1992. 155., RapaicsR., 1953. 269-270. 49 Produktion - Reproduktion. De Stijl, Leiden, 1922. V. évf. 7. sz. Magyarul: Produkció - Reprodukció. Közli: PassuthK., 1982. 290-291. 50

1. m. 8. 51 Moholy-Nagy itthon maradt könyvei között nem szerepel Wölfflin-kötet. - Nagy Leventéné, Moholy-Nagy Magyarországon maradt könyveit gondozó unokaöcs feleségének szóbeli közlése. 389