A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

PIRINT Andrea: A művészet története Moholy-Nagy László interpretálásában

és a művészet „történelmi" kapcsolatának hangsúlyozásával, másrészt a festészet addigi kétféle feladatának feltárásával, és az „abszolút festészet" fogalmának bevezetésével a fényképezőgép használatának létjogosultságát, szükségszerűségét támasztja alá az alkotómunkában. A fényképezőgép szakadást idéz elő, de „az említett szakadás nem rombolja le azt, amit az emberi szellem eddig elért, épp ellenkezőleg ..."- írja.

26 Tehát a jelent a fejlődés folyamában helyezi el, s amikor a további lehetőségeket boncolgatja, a jövőt a jelen túlhaladásában látja. 1929-es könyvében újra olvasható egy - az első könyvében kibontott történetiséghez részben hasonló, de attól lényegesen differenciáltabb - ábrázolástörténet.

27 Itt a valóság birtokbavétele utáni vágyat nevezi meg az ősi késztetésként, ami a „primitív embert" az ábrázoláshoz vezette. A történet szerint az idők folyamán - párhuzamosan az anyag meghódításával - a közvetlen valóságábrázoláshoz jutott el az ember, előbb a tipikus, majd az individuális hangsúlyozásával. S amikor az individuális már nem volt tovább fokozható: „ellenhatás" állt be. Ezzel a szakasszal már a modern művészethez jut el, Moholy-Nagy itt annak értelmezését adja. Mindkét ismertetett történet leginkább az ábrázolás, vagyis a tartalmi oldal felől közelít. Az anyagtól az építészetig című könyv törzsanyaga ezzel szemben a másik oldalt, a forma fejlődéstörténetét vázolja fel. Mindkét történetnek további közös vonása, hogy az izmusok értelmezésével folytatható. Ezen értelmezéseket célszerűbbnek tűnik külön, s a formalisztikus megközelítési módot megelőzve vizsgálni. Izmusokkal való számvetés Moholy-Nagy első komoly, izmusokkal való számvetése 1929-es könyvében rajzolódik ki. „A ma alkotó embere előtt az a feladat áll, hogy a kor ösztönzéseit és kívánságait magába gyűjtve mai eszközökkel fejezze ki magát. Ez a közös nevezője lényegében mindazoknak az izmusoknak, amelyek az utóbbi 100 évben felütötték fejüket" - írja.

28 Moholy-Nagy itt kirajzolódó izmustörténete az autonóm optikai formaalkotás kialakulásának története. A különféle izmusok művészetében azonos törekvéseket lát: a művészi formulák, hagyományok elvetését, önálló formaelemek megteremtését; a színnel és anyaggal való elmélyült kapcsolat kialakítását. „Korábban lehetőleg elnyomták az anyag és a munkaeszköz kvalitásait ... a tökéletes ábrázolás kedvéért. ... a festői ábrázolás színek segítségével leírt elbeszélés volt" - írja.

29 Innen az első lépéseket az impresszionizmusban látja megtenni a festészet építőelemének, a színnek, s vele a fénynek középpontba helyezésével. A szín problémájának felvetődését a következőkben a Kandinszkij-féle absztrakt expresszionizmusban ismeri fel, valamint a neoplaszticizmus, szuprematizmus és konstruktivizmus festészetében. Az izmusok e csoportját összefűzi számvetésében az az alapvonás, hogy „számukra a festészet elsősorban nem az anyag, hanem a pszichofizikai hatások problémája".

30 Az interpretációban kirajzolódik egy másik izmus-csoport is, amelynek festészete az „anyag keltette eredendő élményből" ered; struktúra-, faktúra- és textúra-értékekkel dolgozik. A „faktúralelemények" megjelenését ismét csak az impresszionizmusra vezeti vissza, ahol azonban ezek nem direkt szándékból jelennek meg. „A struktúra-, faktúra- és textúra-értékek először a kubistáknál 26 Uo. 7. 27 Lm. 186-187. 28 Uo. 73. 29 üo. 78. 30

Uo.86. 385