A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

RESZLER Gábor – SZÁSZI Ferenc: Bevándorlás Romániából Magyarországra, a bevándorlók főbb demográfiai adatai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (1975-1997)

A romániai változó migrációs politikára, a kormányok magatartásaira az adatok feldolgozása során csak a konzuli jelentések alapján tudtunk utalni. A Romániából Magyarországra történő bevándorlás kérdéskörét országos összefüggésben 1994-ig Tóth Pál Péter elemzi részletesen, adataira táblázatos kimutatásban is visszatérünk.

17 A bemutatott táblázatunkban használt engedélyek, áttelepülők, kérelmek, elutasítások fogalmakat az idézett konzuli jelentésekből kölcsönöztük. Ezek a kategóriák arról adnak tájékoztatást, hogy a bevándorolni szándékozó a bevándorlásra megkapta az engedélyt, de még nem települt át, illetve az engedéllyel már le is telepedett, vagy csupán engedélyt kért, de még választ nem kapott, és végül engedélyt kért a bevándorlásra, de kérelmét elutasították. Azokat, akik engedélyt kaptak úgy tekintjük, hogy Magyarországra rövid időn belül át is települtek, így a két kategóriát együtt emeljük ki. Azokat, akik csak kérelmet nyújtottak be, a kérelmüket elutasítókkal együtt potenciális bevándorlóknak tekintjük. A Romániából az első bevándorlók - mint említettük - a Helsinkiben tartott Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet záródokumentumainak aláírási évében, 1975-ben érkeztek Magyarországra. 1974-ben még a magyar konzul arról ír, hogy a román hatóságok „elzárkóznak a kivándorló kérelmek átvételétől. Kolozsváron és Marosvásárhelyen egyetlen kérelmet sem vettek át." Hasonló volt az eljárás az Izraelbe vagy az Egyesült Államokba irányuló kérelmek esetén is. Az 1975, 1976 és 1977. évi „áttelepülési ügyekről" az összefoglaló konzuli jelentés azt állapítja meg, hogy Romániában változott a kivándorlási politika. A magyarok kivándorlását nem akadályozták, ezzel egy időben ugyanakkor növelni akarták a román állampolgárok számát. Az 1980. évi konzuli jelentés erről így fogalmaz: „Letelepedés után a bevándorlók magyar állampolgárságért folyamodnak. Az elbocsátásukhoz azonban 3-4 év is kellett. így az áttelepülők nem a magyar állampolgárok számát, hanem a román állampolgárokét növelik Magyarországon." Emelkedett azok száma is, akik román konzuli útlevéllel települtek át Magyarországra. Vagyis a 70-es évek közepén, a 80-as évek elején azokat engedték el Romániából hazánkba, akik megtartották, vagy azt ígérték, hogy megtartják román állampolgárságukat. A legális bevándorlást a magyar hatóságok is akadályozták azáltal, hogy elutasították azok bevándorlási kérelmét, akiknél „a családok egyesítésére" nem volt utalási lehetőség. Az 1978. évi konzuli jelentés azt állapítja meg, hogy megsokszorozódott az áttelepülési kérelmek száma. Táblázatos kimutatásunkban 1977 és 1978-ban 1884-en kértek bevándorlási engedélyt. Mivel a családegyesítés „ténye nem állt fenn és megfelelő lakással sem rendelkeztek 1977-ben 160 kérelmezőt elutasítottak." Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy az említett két évben az áttelepüléshez engedélyt megszerzők és az áttelepülők együttes száma 1979 személy volt. Az áttelepülés növekvő tendencia, „de a romániai magyar lakossághoz viszonyítva még nem tekinthető tömeges méretűnek" írták a jelentés készítői. Az áttelepülők és a bevándorlást kérők száma 1983. és 1984. években ugrásszerűen megnőtt. Az áttelepülők és az áttelepülést kérelmezők együttes száma 12 520 személyt tett ki. A magyar konzul ezzel összefüggésben jegyzi meg, hogy az említett két évben „megnövekedett a »névleges« házasságok száma". 17 Útlevél Osztály (Konzuli jelentések, a megadott évek) 365