A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

RESZLER Gábor – SZÁSZI Ferenc: Bevándorlás Romániából Magyarországra, a bevándorlók főbb demográfiai adatai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (1975-1997)

rész mellőzöttsége, és nagyobb állami támogatást helyezett kilátásba.

4 A hetvenes évtized azonban nem a várva várt fellendülést és felvirágzást hozta magával, hanem az erőltetett iparosítás és gazdaságépítés időszaka köszöntött be. 1972 nyarán hirdették meg a gazdasági elmaradottság felszámolására hivatott 15 éves tervet, amely a kapitalista államok színvonalához való gyors felzárkózást jelölte meg célként. Úgy tervezték, hogy 1990-re Románia lakossága 25 milliós lesz, és a 11,5 millió aktív dolgozóból 9 és fél millió az iparban dolgozik majd. A fokozott iparosítási programot ismét a nemzetiségi politika sínylette meg. 1973 őszén indítottak vitát a nemzetiségiek beolvadásáról, asszimilációjáról, másfelől kivándorlásukról. A XI. kongresszuson, 1974 novemberében Ceausescu kijelentette: „a határon túl aggodalmaskodnak, hogy az iparosítással egyidejűleg megszűnik a nemzetiségi specifikum. Bennünket ez egyáltalán nem aggaszt." A szélsőséges fellépéseket sem nélkülöző nacionalista belpolitika, a kisebbségi jogok durva megsértése, a falurombolásba torkolló pártállami politika Romániában a nyolcvanas években egyre erősödő kivándorlási hullámot keltett. A romániai kisebbségek szerepét és jövőjét a nemzeti kizárólagosságra igényt tartó állam politikai rendszerében, a „közös szocialista haza", a homogén román nemzetállam felépítésében látta a pártvezetés.

6 A „nemzetiségre való tekintet nélkül" formula abszolutizálása a beolvasztásra irányuló politikai koncepciót és gyakorlatot igyekezett ideológiailag alátámasztani. A homogenizálás eszköztárában általánosságban két tényező foglalhatja el a fő helyet: egyrészt olyan gazdasági, szociális, politikai, közigazgatási, tanügyi, kulturális, egészségügyi körülményeket kell teremteni, melyek révén a kisebbségek nemzeti azonosságtudatának konzerválása, fejlesztése lehetetlenné válik. Ebben az új helyzetben vagy az ország elhagyására, vagy pedig az asszimilációra nyílhat csak mód. A másik eszköz a statisztikai manipuláció, mellyel legalább papíron lehet csökkenteni a nemzetiségek számát, végül eltüntetni őket az ország etnodemográfiai térképéről. Romániában mind a két eszközrendszert előszeretettel alkalmazták.

7 Az asszimilációs politika konkrét formát öltött a hetvenes években, bár ekkor a vezetés még ügyelt arra, hogy valós szándékait taktikai lépésekkel elfedje, ellensúlyozza. Az „elnemzetlenítés" politikája először az egyén számára legközvetlenebbül a nyelvhasználatban, az anyanyelvi oktatás ellehetetlenítésében mutatkozott meg. A „homogenizálási program" egyik legfontosabb célja az egységes etnikai területek fellazítása, az etnikumok keveredésének elősegítése az iparosítás és az urbanizáció útján. Az erdélyi iparosítás elmaradása miatt a hatvanas évek közepéig számottevő volt az erdélyi magyar lakosság elvándorlása.

8 A hivatalos politika az urbanizációt is felhasználta a kompakt etnikai tömbök „feltörésére" olyan módon, hogy az erdélyi városokba részint a környező román települések népessége áramlott be, másrészt tervszerű betelepítés is zajlott, Moldvából és Havasalföldről toborozva munkaerőt. Hangsúlyosan támogatták a román értelmiségiek beköltözését a magyar többségű területekre, míg az erdélyi magyar diplomásokat, szakembereket tanulmányaik befejezése után arra kötelezték, hogy szülőföldjüktől távol, főleg a regáti területeken vállaljanak munkát.

9 Az asszimilációs politika etnikai hatásai hamarosan érzékelhetően megmutatkoztak. Az erdélyi magyar kisebbség száma és relatív száma egyaránt csökkent: míg 4 Uo. 62. 5 Uo. 63. 6 Hunya Gábor-Réti Tamás-R. Sülé Andrea-Tóth László: Románia 1944-1990. Gazdaság- és politikatörténet. Atlantisz, Medvetánc, 1990. (továbbiakban Románia, 1990) 251. 7 Vécsei Károly. Adatok az erdélyi magyarok számáról és területi megoszlásáról. In: Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája (1910-1990). Budapest, 1994. 75. 8 Románia, 1990. 252-253. valamint 255. 9 Uo. 256. 362