A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

MESTER Zsolt: Bükki paleolitikus barlangi lelőhelyek régészeti revíziója: három esettanulmány

kell értenünk, de ez a szilánk tartozhat a neolitikumba is, hiszen a lelőhelyen a Bükki kultúra emlékei is előkerültek (Korek-Patay 1958: 11). Saád A. 1947-es ásatásáról szóló beszámolót eddig nem találtunk. Korek J. és Patay P. (1958: 11) szerint Nemeskéri Jánossal dolgozott a barlangban. Saád és Nemeskéri 1947-ben a Szeletában kutattak együtt, s a publikációban nem említik, hogy ugyanakkor más lelőhelyet is feltártak volna (Saád-Nemeskéri 1955). Ez persze önmagában még nem bizonyíték ellene. Mellette szólhat viszont, hogy Vértes L. (1965: 331) Saád szóbeli közlésére hivatkozva számol be mamutmaradványok előkerüléséről a barlangban. Saádnak a miskolci Herman Ottó Múzeumban őrzött feljegyzései között azonban semmilyen utalást nem találtunk egy ilyen feltárásra. A Szeletán kívül még egy lelőhelyről tudunk, ahol Saád A. ásatásokat folytatott 1947-ben, nevezetesen a Kőlyukbarlangban Megay G. közreműködésével. Erről a feltárásról részletes dokumentációt készített.

8 A Gábori-féle próbaásatásról Vértes L. a fentebb idézett helyen kívül is tesz említést. Az Istállóskői-barlangban 1951. IV. 12. és VI. 11. között végzett ásatásain készített feljegyzéseiben

9 utal arra, hogy a feltárás idején mellékmunkák folytak. A felsorolásban szerepel: „Vidróczky-barlang Gábori M. 1 héf''. Ugyanezen dokumentációban találunk egy feljegyzést egy 1951. X. 21-i bükki bejárásról. Ebből megtudjuk: „dr. Saád Andorral megnéztük a Vidróczki barlangot (másnéven: Sólyomkúti sz. üreget). Megállapítottuk, hogy a nyári próbaásás alkalmával Gábori nem vette észre, hogy egy már ásott barlangban dolgozik, nem vette észre a kulturréteget, sem a rétegprofilból kiálló - csákánnyal megsértett -fosszilis csontot" Egy másik dokumentáció ennek ellentmond. Gábori M. rövid hivatalos jelentésben számol be arról, hogy 1951. április elején - a megbízást teljesítve - próbaásatást végzett a Kőlyuk barlangban, s a munka végeztével átmegy az Istállóskői-barlang ásatására.

10 Az 1990-es évek elején kérdésünkre Gábori M. szóban is megerősítette, hogy soha nem ásott a Sólyomkúti-sziklaüregben. A lelőhely szerény régészeti anyagának különös jelentőséget kölcsönöz az a tény, hogy a négy pattintott kőeszköz közül kettőnek a nyersanyaga egy sajátos kovaféle, amelynek származási helye a lengyelországi Swieciechów környéke, mintegy 400 km-re a Bükktől. E négy lelet előkerülési helyéről jelenleg annyit tudunk, hogy kettőt biztosan 1942-ben tártak fel a gyüjtőleltárban megjelölt négyszögben és rétegben, a másik kettőt pedig nagy valószínűséggel 1943-ban a barlang másik felében. Sajnos azonban nem dönthető el minden kétséget kizáróan, hogy melyik kettő a biztos és melyik kettő a bizonytalan, mert a gyüjtőleltárban nincs bejegyzés az eszközök nyersanyagáról. Az 1942-ben talált két eszköz nem azonos négyszögben és nem azonos rétegben feküdt (1. fentebb). Megjegyzendő, hogy Vértes (1959: 26) szerint a felső barna és az alsó sárga egybetartozik, azaz egy barna színű, lefelé világosodó réteget alkot. A faunisztikai adatok hiányában a rétegek kronológiai helyzete is bizonytalan. A gyűjtőleltárban az 1942-es ásatás állatcsontjainak előkerülési helyét is rögzítették, de paleontológiái feldolgozásukról nincs tudomásunk. A barlangi medvecsontok (Vértes 1965: 331) nem döntik el a kérdést, mert ez a faj dominánsan jelen van mind a Suba-lyuk 11. rétegében (Bartucz et al. 1938) - középső-paleolitikus iparral -, mind az Istállóskői-barlangban (Vörös 1984)- felső-paleolitikus iparral. 8 Magyar Nemzeti Múzeum Adattár 297. K. IV. 9 Magyar Nemzeti Múzeum Adattár 30.1.I. 10 Magyar Nemzeti Múzeum Adattár 227. M.IV. és 297. K. IV. 34