A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

SPÓNER Péter: 42 nap a világ körül. Hadifogság Kelet-Szibériában 1918-1921

sításának megfelelően „a magyar állampolgárok érdekeinek képviseletét átadta a Német Vörös Kereszt Komisiónak."

51 Nem hivatalosan azonban még folytatta működését, az utolsó nagyobb csoport magyar katonát szállító hajó, a Crook 1921. szeptember 19-én futott ki Vlagyivosztok kikötőjéből.

58 Gyakorlatilag ezzel az epizóddal lezárult a Szibériában rekedt magyar hadifoglyok közel négy évig tartó kálváriája. Ez alól csak a túszként visszatartott tisztek képeztek kivételt, akiket a szovjet hatóságok csak 1922 tavaszán engedtek haza. E négy év alatt ezeknek az embereknek meg kellett küzdeniük Szibéria szélsőséges időjárásával, a helyi polgárháború borzalmaival és nem utolsósorban anyaországuk első világháborút követő válságos viszonyai is tragikusan befolyásolták életesélyeiket. Mindezek következményeként az 1918-ban még több mint százezer főre becsült kelet-szibériai hadifogoly közül csak kb. minden tizedik láthatta meg újra hazáját. A hazaszállítottakról konkrét névmutatós, lakhelyet is tartalmazó kimutatásra sem a Hadtörténeti Levéltár Hadifogoly Gyűjteményében, sem a hadügyminisztérium szintén itt lévő 55/a és 55/b ügyosztályának iratai között nem bukkantunk. Ezért sem a miskolci hazatért foglyokra, sem az összes ily módon hazajutott katonára vonatkozóan nincsenek pontos adataink. Valószínűleg a kortársak által publikált 8685 fő

59 megközelítőleg helytálló adat, de véleményünk szerint e szám sem az egyénileg, sem a hozzátartozók által finanszírozott hazatérők számát nem tartalmazza, ezért a ténylegesen hazatértek száma valahol tízezer fő környékén lehetett, amelyből a miskolciak száma valószínűleg a száz főt sem érhette el. A borzalmasan magas halálozási arány mellett ^ok-sok ezer katona a háború után sem tért haza, mivel közben idegenben családot alapított, munkát és otthont teremtett. Ok azonban éppúgy örökre elvesztek a haza számára, mint ha a harcmezőn leltek volna örök nyugalmat. "

60 A miskolciak közül az utolsók között, a túsztisztek egyikeként 1922 tavaszán dr. Halmay Béla városi főjegyző tért haza szibériai fogságából. Halmay részese volt a fogság minden szenvedésének, hiszen „a főjegyző a mozgósítás első napján vonult be tényleges katonai szolgálat teljesítésére, s Przemysl bevételénél került hadifogságba, s ez időtől kezdve folyó évi április havában történt hazatéréséig állandóan hadifogságban sínylett - közel nyolc esztendőn keresztül -, s átélte annak minden borzalmát és keserűségét. "

61 Tiszteletére, és átvitt értelemben minden hazatérőre emlékezve 1922. július 23án, a városi közgyűlésben tartottak ünnepélyes megemlékezést.

62 Hazatértükkor lezárult egy borzalmas fejezet ennek a közel tízezer túlélőnek az életében. Ekkor azonban egy újabb kegyetlen küzdelmet kellett megvívniuk, mely legtöbbjük számára legalább olyan nehéz volt, mint fogságuk évei. Be kellett illeszkedni egy olyan megváltozott világba, mely még azok számára is gyötrelmes volt, akik itthon élték át annak változásait. 57 Uo. 58 A magyar állam ezt követően az év végéig finanszírozta még a hazatérni akaró magyar állampolgárok útiköltségeit. 59 Baja-Pilch-Lukinich-Zilahy, 1931. 567. w Szenti T„\9%%.2\. fiI B.-A.-Z. m. Lt. IV.-1903/a, 1922. (Miskolcz város 1922. évi jegyzőkönyve) 62 Miskolczi Napló, 1922. július 24. 331