A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

SPÓNER Péter: 42 nap a világ körül. Hadifogság Kelet-Szibériában 1918-1921

szervek nem vezettek teljes körű hivatalos, név szerinti nyilvántartást, ráadásul a foglyok gyakori áthelyezése is jelentősen megnehezítette a hiteles felmérést. Az elmúlt évtizedek, elsősorban is Józsa Antal kutatásai alapján a fentebb említettnél lényegesen nagyobb számokról beszélhetünk. Józsa munkájában az orosz hadsereg és kormányszervek, a Nemzetközi Vöröskereszt és az osztrák-magyar hadügyminisztérium kartotékainak összehasonlítása alapján kb. kétmillió legénységi állományúra és 50 ezer tisztre becsüli az orosz fogságba esett katonák számát.

3 A következő kényes kérdés a nemzetiségi arány meghatározása. Erre vonatkozóan is Józsa kutatásait tartottuk mérvadónak, miszerint a magyarok alkották a legnépesebb etnikai csoportot, számuk 5-700 ezer főre tehető.

4 Elsősorban a monarchia hadvezetése a felelős azért, hogy a birodalom minden más népcsoportjához képest a magyarok estek a legnagyobb számban orosz fogságba. A hadsereg irányítói a megbízhatatlanabb szláv katonákat ugyanis elsősorban az olasz fronton vetették be, míg keleten a lehetőségekhez mérten inkább magyar és német ajkú csapatokat küldtek az arcvonalba, ennek következtében a magyar elem jobban ki volt téve az orosz fogságnak.

5 A fogságba esett magyarok számára kedvezőtlen volt a cári hadvezetés azon törekvése is, hogy a birodalom európai területein elsősorban a szláv, míg a más nemzetiségűeket, köztük a magyarokat szibériai táborokban igyekeztek elhelyezni. Elsősorban ez utóbbi koncepciónak volt köszönhető, hogy Oroszország háborúból való kilépésének időpontjakor a magyar hadifoglyok jelentős része a birodalom legtávolabbi, ázsiai részén voltak fogva tartva.

6 Egy 1919-ben, a Dán Vöröskereszt által, a szibériai hadifoglyok körében elvégzett felmérés alapján a hadifogolyösszlétszámot 100%-nak véve az osztrák-magyar foglyok 31%-ot tettek ki. Megállapításuk szerint a legnépesebb etnikum a maga kb. 500 ezres létszámával a magyar volt.

7 Ebből mintegy 100-150 ezren lehettek az általunk is vizsgált kelet-szibériai területeken. A fentiek tükrében értelemszerűen nem törekedhettünk arra, hogy tanulmányunkban egész pontos számadatokat adjunk közre. Azonban e rövid áttekintés is bizonyítja, hogy nem csak néhány száz vagy ezer ember, hanem több százezer hadifogoly sorsa volt a tét. Amennyire a források engedték, különös hangsúlyt fektettünk a miskolci származású hadifoglyok sorsára, és ahol lehetőség volt rá, igyekeztünk tanulmányunk lábjegyzeteiben neveiket feltüntetni. A központi hatalmak orosz fogságba esett katonái, köztük a magyar hadifoglyok százezrei számára a cári Oroszország mind ellátás, mind elhelyezés tekintetében a lehetőségekhez képest igyekezett megfelelő viszonyokat biztosítani, ami ennek ellenére is igen nagy megpróbáltatás volt a hadifoglyok számára. Természetesen korántsem voltak azonos életkörülmények a hatalmas ország minden részében, hiszen csupáncsak az éghajlati szélsőségek óriási szenvedést jelenthettek, különös tekintettel a szibériai vagy turkesztáni területekre. Az alacsony szintű higiéniás viszonyok és az ezzel szorosan összefüggő járványok is rengeteg áldozatot követeltek. Emellett számos esetben fordultak elő az őrök részéről a hadifoglyokkal szembeni túlkapások, sikkasztások, de ezek az esetek elsősorban emberi gyengeség és nem a cári politika tudatos törekvéseinek következményei voltak. A háború első három évében orosz fogságba került katonák katonai igazgatás alá tartoztak, amely a cári bürokrácia minden gyengesége ellenére is képes volt a hadifoglyok számára az életben maradáshoz minimálisan szükséges feltételeket biztosítani. 3 Józsa A, 1970. 93-94. 4 Józsa A., 1970. 102. 5 Környeyné G E., 1985. 186. 6 Józsa A.,1970. 103. 7 Környeyné G £.,1985. 186. 316