A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

SZABÓ Timea: Pettkó János élete és munkássága, különös tekintettel a selmeci évekre

4. kép. Részlet a Pettkó János által szerkesztett „ Bányászati Szófüzér " című munkából A nyugállományba vonulás utáni évek Pettkó János többszöri kérelmezés után, 1871-ben, nyugdíjazásával vált meg a tanári katedrától, s egyúttal a selmeci akadémiától. Nyugállományba vonulása után idejének nagy részét az elméleti matematika tanulmányozásának szentelte. Emellett pedig különböző nyelvészeti kérdések is felkeltették az érdeklődését. Sajnos munkájában egyre romló szeme világa akadályozta, amire sűrűn tesz említést ekkor íródott önéletrajzi visszaemlékezésében. A gondtalan nyugdíjaséveket azonban anyagi problémák árnyékolták be. Az 1870-es években általános pénzügyi válság söpört végig az országon. Ez súlyosan érintette a végtelenül jóhiszemű, jó szándékú, de anyagi kérdésekben tapasztalatlan idős tanárt. Családja támogatásával, hosszú évek alatt sikerült financiális helyzetét rendeznie. Ez az élete utolsó időszakát beárnyékoló eset is rávilágít Pettkó személyiségére. Arra a szerény, csendesen, minden hírverés nélkül dolgozó emberre, akit azonban még ekkor is a már fiatalsága idején meglévő pénzügyi problémák kísértettek. Azonban a boldog, anyagilag biztos éveket nem élvezhette sokáig, ugyanis 1890. október 26-án szerető családja körében, Pozsonyban elhunyt. Pettkó János az ásványtani tudománytörténet kissé elfeledett alakja, aki oktatómunkája mellett, lehetőségeihez képest, bekapcsolódott a tudományos életbe. Főként Selmecbánya és környékének földtani, 309