A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

MESTER Zsolt: Bükki paleolitikus barlangi lelőhelyek régészeti revíziója: három esettanulmány

löníti e két réteget (Gábori-Csánk 1970: 6-7).

6 A két réteg találkozása a 9-12. négyszögek területére esik, így a kérdést a 10. m-nél levő keresztmetszet dönthetné el, amely viszont hiányzik. Revíziónknál különbözőeknek vettük őket. Minthogy a leletek helyét csak négyszög/mélységi szint formában ismerjük, ezeket az egységeket - nevezzük ásatási blokknak - kell réteghez kötnünk. A metszetrajzok alapján kidolgoztunk egy sémát az ásatási blokkok és a rétegek összefüggésére. Ebből a szempontból a blokkok 6 csoportba sorolhatók: A: a fekete és a barna humusz (l-es és 2-es réteg) mindig együtt szerepel a legfelső szintekben; B: a vörösesbarna barlangi agyag (3-as réteg) helyenként kitölti a blokkot; C: ugyanígy a zöldesszürke barlangi agyag (4-es réteg) is sokszor kizárólagos; D: a kitöltés közepén levő blokkokban mindig több réteg találkozik, Dl: a felső sötétszürke agyag mindig együtt szerepel a felette és alatta lévő barlangi agyagokkal (4-es, 5-ös és 7-es réteg), D2: ugyanígy a sárga agyag is (4-es, 6-os és 7-es réteg), D3: a barlang elején néhány blokkban együtt van a zöldesszürke és a világosbarna barlangi agyag (4-es és 7-es réteg); E: a világosbarna barlangi agyag (7-es réteg) jó néhány blokkban egyedüli réteg; F: a kitöltés alján az alsó sötétszürke agyag együtt szerepel az alatta levő szürke agyaggal (8-as és 9-es réteg). Ezek a csoportok sztratigráfiai egységeket jelentenek, amelyekben rekonstruálható a leletanyag eloszlása (6. ábra). Figyelemre méltó, hogy a B sztratigráfiai egységhez egyetlen lelet sem tartozik, tehát a 3-as réteg meddőnek tekinthető. Szintén meddőnek tarthatjuk a 9-es és 10-es rétegeket is abból a megfontolásból, hogy állatcsontokat sem gyűjtöttek belőlük (Gábori-Csánk 1970: 6-7). Mindezek alapján reális képet alkothatunk a 4-es, a 7-es és a 8-as rétegek kőiparairól, amely támpontokat adhat annak valószínűsítéséhez, hogy a Dl illetve D2 sztratigráfiai egység kőegyütteséből mi tartozhatott az 5-ös illetve 6-os rétegekhez. A szakirodalom a Büdös-pest esetében is meddő réteggel elválasztott két kultúrréteg meglétéről szól (Kadic 1934: 64; Vértes 1965: 124). A leletanyag sztratigráfiai eloszlásának rekonstrukciója itt is helyreigazította ezt a téves megállapítást (7. ábra). A szilánkanyag fentebb említett szétválasztása, a Suba-lyuk szilánkjainak kiemelése következtében újra kell vizsgálni azt a kérdést is, hogy a barlang a szeletai emberek eszközkészítő műhelye volt-e, ugyanis erre az egyik érvet éppen az eszközöknek a szilánkokéhoz viszonyított kis mennyisége nyújtotta (Gábori 1953: 39-40, 60; Simán 1988: 62). A 4-es réteg rekonstruált leletanyagán elvégzett technológiai vizsgálat nyomán úgy látjuk, hogy a barlang nem műhely volt (Mester 1994: 77-81, 1995). Elgondolkodtató és további kutatásokra sarkall a barlang kőiparának nyersanyageloszlása (8. ábra). A legalsó, F sztratigráfiai egységben feltűnően magas a kvarcit nyersanyag aránya. Bár a kulturális besorolása kérdéses ennek az együttesnek, kissé archaikus ipar benyomását kelti (Mester 1994: 76). Hasonló jellegű pattintott kőegyüttesek ismertek a Szeleta 2/b rétegében (Mester 1994: 83) és a Lambrecht-Kálmánbarlang 5. rétegében (Vértes 1953). Ez a jelenség azért izgalmas, mert Gábori-Csánk V. a Dunántúlon a Kiskevélyi-barlang és a Szelim-barlang legalsó rétegében kvarciteszközös idős középső-paleolitikum meglétét jelzi, s ezzel kapcsolatban felveti egy idősebb, legalábbis Riss/Würm végi „kvarcit-horizont" létezésének gondolatát (GáboriCsánk 1994: 87). A Szeleta 2-es számú, sötétbarna rétegkomplexumát Ringer Á. (1993: 129) az Eem interglaciális (Riss/Würm) optimumával párhuzamosítja. A LambrechKálmán-barlang leleteit Vértes (1965: 105) a Riss/Würm végére helyezi, míg Kordos és fi Kretzoi Miklós maga is dolgozott a barlang ásatásán (Kadic 1935: 193). 30