A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

TAKÁCS Béla – VERES László: A szoldobágyi és a szelestyei üveghuták története I.

erdélyi üvegművesség a századfordulóig című művükben ezt írják: „A történelmi Erdély szorosan vett határain túli területeken a XVIII. század elején, 1722-ben a Bihar vármegyei Száldobágyon a Károlyi család birtokán" épült üveghuta. Az irodalmi adatok kritika nélküli átvételéből adódó súlyos hiba már csak azért is szembetűnő, mert a szerzőpáros közül az egyik erdélyi, akinek jól kellene ismerni a földrajzi viszonyokat. Hasonlóképpen az irodalmi források kritika nélküli átvételéből, a levéltári kutatások hiányából adódik az üzem alapítási idejének helytelen megállapítása:

25 „...a száldobágyi hutát Károlyi Sándor generális hívta életre 1722-ben, valószínűleg egy régebbi helyén". A szerzőknek abban igazuk van, hogy a szoldobágyi hutát valóban gróf Károlyi Sándor „hívta életre", vagyis alapította, de nem 1722-ben, hanem - amint a későbbi adatokból kitűnik - 1718ban. Károlyi Sándor már 1707-ben gondolt arra, hogy Szoldobágyon üveghutát létesít. Ezt bizonyítja a családi levéltárban megtalált, 1707-ből való tervezet, amely ezt a címet viseli: „Az üvegek csinálásához mennyi és micsodás matéria kívántatik: 1. Száz szekér fához 30 font igen szép salétrom; 2. Ótatlan és égetetlen mész két szekérrel; 3. Két jó szekér hamu; 4. Tíz font arsenicum a patikábul, kitül igen szép fehér lesz az üveg, igaz kristály; 5. Két kősó; 6. Két szekér békasó; 7. Két szekér föld Salánkról, másutt oly jót nem kaphatni edénynek, mivel az hires".

26 Nyilvánvaló, hogy a Rákóczi-féle szabadságharc diadalmas éveiben Károlyi Sándornak nem volt, vagy nem lehetett ideje üveghuta alapítására, tehát a szoldobágyi huta, manufaktúra csak 1718-ban kezdhette meg működését, de nem „egy régebbi helyén", ahogy Bunta Magda és Katona Imre írja, mert ezek a huták aszerint vándoroltak tovább, ahogy a fa fogyott a huták körül. Jó példa erre a Zempléni-hegységben működő huták története, mert a II. Rákóczi Ferenc által 1694-ben alapított regéci Óhuta 1758-ig működött, innen pedig Középhutára telepítették át. Ugyanez volt a helyzet a füzéri uradalom területén alapított műhelyekkel. Itt is vándoroltak a huták és mindig új nevet vettek fel: Kishuta, Nagyhuta, Vágáshuta, Középhuta, Óhuta, prédahegyi huta. Párád esetében szintén ezt tapasztaljuk: Óhuta, sasvári huta. Gazdasági okok indokolták a huták áthelyezését, mert ez mindig olcsóbb volt, mint a békasót, hamuzsírt, a nagy mennyiségű fát a hutához szállítani. Amint mondottuk, a szoldobágyi hutát nem 1722-ben, hanem 1718-ban alapította gróf Károlyi Sándor. Kiderül ez abból a latin nyelvű feljegyzésből, amit 1758-ban állítottak össze, és ami felsorolja a Károlyi család levéltárában a szoldobágyi hutára vonatkozó iratok tartalmát, így mintegy iktatókönyvnek is nevezhető. A jegyzék magyarra fordítva a következőket rögzíti:

27 Szoldobágyi üveghuta ideiglenes extractussa (összefoglalása) 1722 Az üveghuta jövedelmei úgy az üvegből, mint a csapszékből Merkel János felügyelősége alatt. 1723 és 1724 Az üveghuta jövedelmeinek felsorolása Farkas István felügyelősége alatt, aki - ahogy ugyancsak tőle származó 1718, 1719 és 1720-as évekbeli számadások mutatják, lásd a károlyi 1720-as gazdasági iratokat - a volt károlyi felügyelőtől. 1725 Farkas Istvánnak az összes bevételről szóló számlái iratokkal együtt. 1726 Összesítés a szoldobágyi jövedelmekről és a Borhídán hajóra rakott üvegekről. Továbbá szerződés az üvegesmesterrel, u. ott iratok az eladott üvegekről, borról, búzáról és másokról. 1727 Farkas István számlái és iratai az üveghuta mindenféle forgalmáról. 25 Bunta M.-Katona I. 1983. 74. 26 OL. P. 396. 57/a. 27 A szoldobágyi hutára vonatkozó adatokat 1. OL. gróf Károlyi család levéltára P. 392, P. 394, P. 396, P. 397. 273